Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Jakab Réka: Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban
Műhely Helyzete ilyen értelemben hasonlítható a balatonfüredi és a hévizi fürdőéhez, melyek esetében szintén a tulajdonos kezdeményezte fürdő építését. Füreden a tihanyi apát javaslatára kezdték a források környékét fürdőteleppé alakítani még a XV11I. század közepén. Elsőként fürdőház és vendéglő épült a betegek kiszolgálására, s Füred hamarosan az ország kedvelt fürdőinek sorába lépve a Dunántúl legelőkelőbb, legforgalmasabb fürdőjévé nőtte ki magát, melyet mind a magyar, mind az osztrák főváros tehetősebb lakói előszeretettel látogattak. Hévízen Festetics György, Keszthely birtokosa 1795-ben terveket készíttetett a tó körüli fürdőhely kiépítésére. A következő évre már fürdő-rendszabályt is szerkesztenek, melyben a fürdőház mellett lacikonyhát, istállót, kocsiszínt, tánc- s kuglizóhelyet, parkot említenek." A fürdő, amely az ugodihoz hasonlóan a reformkorban a környező települések, elsősorban a keszthelyi lakosság helyi fürdőjének számított, a földesúr 1819-ben bekövetkezett halála után — gondoskodás hiányában — pusztulásnak indult, és a később oly híressé váló fürdő csak a múlt század hatvanas éveiben épül ki újra. A reformkorban a Dunántúlon kevés ismert és forgalmas fürdő működött. A füredin kívül két Vas megyei savanyúvíz körül kiépült fürdőt látogattak nagyobb számban vendégek: a tárcsáit és a sóskútit. Mindhárom fürdő nagyobb volt az ugodinál. Tárcsán a reformkorban vendéglő és 97 szobás vendégház, Sóskúton 62 szobás emeletes fürdő működött.11 12 Ezeken kívül már működött a XIX. század második felére jelentőssé váló két másik fürdő is, a soproniak kedvelt fürdője Balfon és a dél-dunántúli részen Harkányban, melynek vonzásköre a horvátországi részekre is kiterjedt.13 Ennek ellenére a huszas évek végére — harmincas évek elejére megfelelő színvonallal kiépülő ugodi fürdő főként a Pápa környéki, Győr megyei, de a távolabbi Vas megyei vendégek egy részét is elvonta az említett fürdőkről.14 A parasztság, a nép fürdőzéséről a XVI1I-XIX. századot megelőzően is van tudomásunk. Közvetlen összefüggés állapítható meg a búcsújáróhelyek és fürdők látogatása között, illetve a forrásvizek gyógyító erejébe vetett bizalom és ezekhez társuló csodás gyógyulás képzete között. A búcsújáróhelyek és fürdők kialakulásának viszonylatában kölcsönösség érvényesül. Egy-egy búcsújáróhelyen általában találunk gyógye- rejűnek tartott forrást, „szent kutat”, ugyanakkor előfordul, hogy egy korábban gyógyvize által látogatott hely búcsújáróhellyé alakul. A polgári életforma részeként kialakuló fürdőélet múlt századi megjelenésével nem tűnnek el a parasztfürdők. Létezésükről a Dunántúlon is tudunk. A Bakonyban, nem messze Ugodtól, Bakony- szentlászlón feltörő kénes hévizet a környék lakói már a XVI11. század második felében rendszeresen látogatták. Az itt épült fürdő — akárcsak az ugodi — Esterházy Acta Papensia I. (2001) 1-2. 31 11 SINGER 1872., Lipták 1972. 12HUDI 1989.111. 11 Történetükre vonatkozóan Id.: GÜNTNER Péter: A balft fürdő története (1865-1914). Soproni Szemle 1998. 228-246., valamint SZITA László: Harkány fürdőtörténete 1823—1973. Harkány, 1973. M Pesty Frigyes Nagygyimótnál az alábbi leírást adja: „E falutól Vi órányi távolságra van Vadkerti fürdő és Savanyú víz, amely másképpen Ugodi fürdő név alatt ismeretes, hol Májustól egész Szeptemberig nemcsak a Pápa közelében levők találják fel leginkább vásárnapokon át mulató helyeiket, hanem más környékekről is jönnek ide némely betegségben sínylődök fürdeni és magokat orvosoltatni. így például Sopron megyéből és Rába-közből minden nyáron megszoktak (...) jönni.” VeML Mikroftlmgyűjtemény. Pesty Frigyes helységnévtára. 1864. 7. 305—310.
