Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés havának 21. napján közli az előbb említett tekintetes Veszprém vármegyével fentebbi indítékainkat és megokolásunkat azzal a céllal, hogy ez egy rövid határidőn belül a már korábban emlegetett gróf urak vagy ezek képviselői előtt igaz tudósítását eme felséges kancelláriának ne késlekedjen minél előbb felküldeni ugyanezzel kapcsolatban, legfőképpen pedig, 1. hogy vajon ugyanezen gyakran emlegetett gróf urak az egész feljebb említett Pápa mezővárost korlátlan földesúri jogon birtokolják-e? 2. Azok a telkek, melyeken a fentnevezett imaház és iskoláink vannak felépítve, eme korlátlan földesúri joghatóságnak vannak-e alávetve? 3. és hogy vajon a nem oly régen lecsendesített magyarországi belső mozgolódások idején hogyan is erősítettük meg magunkat itt, Pápán mi, akik a helvét hitvallásnak vagyunk elkötelezve?, ezenközben pedig az imaházon kívül és külső emberek részvétele nélkül nekünk, együvé összejönni akaró pápaiaknak magán vallásgyakorlatunkat engedélyezheti. És bár mi éppen ezen kegyes rendelet kihirdetésére és felolvasására alapozván, mely az emlegetett tekintetes Veszprém vármegyének korábban éppen akkor, még tudniillik áprilisban tartott bizonyos kisgyülésén történt, imaházunkon kívül egy bizonyos telekre bevezettük magán vallásgyakorlatunkat ezen felséges kancellária engedélye és a már említett vármegyei kisgyűlés jóváhagyása alapján, és ugyanennek használatában és gyakorlatában pedig mindmáig békésen és zavartalanul megmaradtunk és jelenleg is megvagyunk anélkül, hogy valaki is ellentmondott volna, ezután az ezen tekintetes Veszprém vármegyének néhány ezt követő gyűlésén igen kitartóan, de hatástalanul sürgettük a végrehajtást azon tájékoztatásra vonatkozólag, melyet ezen felséges kancellária fentebb idézett kegyes rendelete kért a fenti ügyben, és végül igen erősen reméltük, hogy ezen tekintetes Veszprém vármegye a tudniillik a legutóbb elmúlt június hónap 26. napján itt, Pápán ezen váimegye karait és rendjeit alkotó urak ünnepélyes és népes gyülekezetében tartott legutóbbi közgyűlés alkalmával a felséges kancellária kegyes és jogos kívánsága szerint mindkét felet elégségesen meghallgatja, ezen ügyet érintő kérdés tartalmát az előbb említett módon komolyan és pontosan kivizsgálja, és azután erről ugyanezen felséges kancelláriát őszintén és körültekintően tájékoztatja, és ezek teljesítéséért a legalázatosabban folyamodtunk hozzájuk. Nemcsak hogy nem teljesült ezen felséges kancellária óhaja és rendelete, hanem még ráadásul a méltóságos és főtisztelendő Otto Johann Baptist Volkra gróf, veszprémi püspök mint ezen vármegye örökös főispánja, akinek egyébiránt kötelessége lett volna a feleket és a tekintetes gyülekezetét ezen üggyel kapcsolatban meghallgatni, és ugyanennek állapotáról pontosan tájékozódni, nem tudni, mire való tekintettel, de vélhetőleg vallásiunk] merő gyűlöletéből kifolyólag is, a karokat és rendeket alkotó előbb említett urak ezen gyülekezetében és ülésén nyomban, mielőtt ezen felséges kancellária fentidézett kegyes rendeletét függelékeivel együtt ismertették volna, miután előzőleg egy bizonyos törvény elé idézés megtörtént, a gyakran említett gróf urak ügyét felkarolta, az ő pártjukat fogta, és hatalmi úton megvédte, és saját egyéni ítéletével ezentúl nekik engedte át a korcsmáltatás, a pallosjog, a kegyuraság, valamint a vásártartás és az útadószedés [jogának] teljeskörű és egyedüli [alkalmazását] — noha ezen jogok máskülönben nyilvánosak és közösek —, úgy, hogy ha egy nemes valakit a piactéren vagy egy utcán megütne, őt ugyanezen gróf urak pandúrjaik révén elfogathatják és a várban bilincsbe verethetik és bebörtönöztethetik, következésképpen mi, nemesek csupán a közös levegőt leszámítva adományos telkeinken és házainkon kívül tulajdonképpen semmifélejoghatósággal nem rendelkezhetünk és semmi tevékenységet nem folytathatunk. De azután is, hogy kérésünkre végre felolvasták ezen nagyságos kancellária korábban említett rendeletét, melynek tudniillik a végrehajtása érdekében állandóan folyamodtunk, a Acta Papensia I (2001) 3^4. 249
