Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés küldött megbízó válaszlevelét azon mellékletekkel együtt,154 melyek írásban összefoglalják a helvét hitvallásnak elkötelezett bizonyos pápai urak előterjesztett indítékait és érveit, melyek az ő szabad vallásgyakorlatukat Pápa városában egészen az 1715. évi 30. törvénycikk által elrendelt bizottság [munkájának] befejeztéig állítólag alátámasztják. Ennek tartalmához hivatalunk kötelezettsége szerint magunkat szabni akarván, és egyszersmind az említett indítékokat és érveket előzőleg ugyanezen gróf urakkal annak rendje és módja szerint közölvén155 mindkét fél, tudniillik egyik részről az előbb emlegetett gróf urak, a másik részről pedig a helvét hitvallásnak elkötelezett előbb megnevezett pápai urak meghallgatása érdekében a mai napot jelöltük ki határidőnek, hogy a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária ugyanazon válaszlevelében megjelölt méltóságos Esterházy gróf urak: az idősebb József és a fiatalabb Ferenc, tudniillik Pápa földesurai a helvét hitvallásnak elkötelezett érintett pápai urak által felhozott nehézségekkel kapcsolatban a vizsgálatra, mely részint Pápa városában, részint azokon a telkeken folyt, melyekre a helvét hitvallást követő említettek imaháza, paplaka és iskolái fel lettek építve, ama gróf urak földesúri jogát minél egybehangzóéban meghatározni, és velünk is ebben az ügyben pontosabban közölni tudják. Miután ezen mindkét fél mostani közgyűlésünk kitűzött időpontjára törvényesen megjelent, és a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt, valamint a helvét hitvallást követő urak által megtámadott jogával és földesúri joghatóságával kapcsolatos mellette és ellene szóló kellően hosszas okfejtéseit, viszontválaszait és érveit egymás szavába vágva előhozta és előadta, mivelhogy a sűrűn emlegetett helvét hitvallású pápai urak megtámadták az Esterházy gróf urak Pápa városában birtokolt földesúri jogát, melyet Ő Szentséges Felsége elismert ezeknek mint Pápa város földesurainak az alázatos folyamodására kegyesen kiadott, és tartalmának végrehajtása érdekében meghagyólag nekünk szóló és hozzánk intézett parancsában, következésképpen azon a címen, hogy közülük egyesek ugyanott nemesi telkeket birtokolnak, maguknak Pápa városában közös birtoklást tulajdonítottak, és az ily módon igényelt birtoklás címén sürgetően kérték mélyen tisztelt Ő Szentséges Felségét, hogy engedélyezze ugyanott szabad vallásgyakorlatukat. Mivel pedig a még az 1691. évben, április hónap 2-án az ausztriai Bécsben az akkor uralkodó császári és királyi felség által a Magyarországon élő ágostai és helvét hitvallásnak elkötelezettek részére kiadott rendelet, mely a legutóbbi pozsonyi országgyűlés annyiszor ismételt 30. törvénycikkéhez alapként lett beterjesztve, teljességgel megtiltotta, hogy a nemesi telkeken kápolnákat és imaházakat építsenek, és ezen a helyen prédikátort tartsanak vagy odaengedjenek, de az 1681. évi 25. törvénycikk és a legutóbbi pozsonyi országgyűlés ugyanezt megerősítve tekintetbe vevő 30. [törvénycikke] is a földesurak jogát ezek szabad vallás- gyakorlata tekintetében nem a helvét és ágostai hitvallásnak elkötelezettek, hanem egyedül csupán a katolikusok részére hagyta sértetlenül (azt ugyanezen törvénycikkek valódi értelme szerint téve), és néhány Pápa mezővárosában lévő nemesi telek nem érvényteleníti vagy kisebbíti a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt földesúri jogát, amely a földesúri jog tényleges kiváltságain — úgymint a pallosjogon, a kegyúri jogon, a vásártartási jogon, a kocsma és mészárszék fenntartási jogán, az adószedési jogon, stb. — alapszik, és végül így a számunkra a felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária által a gróf urak Pápa mezővárosában birtokolt joga és földesúri joghatósága ügyében elrendelt vizsgálódás is nyilvánvalóan birtokjogot érint, sőt a tulajdon kérdését is magában foglalja, ez alátámasztás és bizonyítás 154 A 9. sz. dokumentumról van szó. A mellékleteket álló. jegyzet sorolja fel. Ez a 10. sz. dokumentum. Acta Papensia I (2001) 3-4. 241
