Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés MAGYAR FORDÍTÁS A felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária urai, az igen kegyes urak részére Pápa kiváltságolt mezőváros összes nemese, és többi helvét hitvallásnak elkötelezett lakosa részéről [benyújtott] alázatos kérvény Felséges Magyar Királyi Udvari Kancellária, igen kegyes urak! Bár a nem sokkal ezelőtt Ő Szentséges Felsége, a mi legkegyelmesebb urunk részére már igen alázatosan benyújtott előterjesztésünk, és az ugyanabban hosszadalmasan kifejtett törvények, okok, indítékok és igen világos magyarázatok szerint — melyeket most is ismételten megteszünk — a majdnem két évszázada, tudniillik a reformáció alapítása óta tartó időszakban a Pápa kiváltságolt mezővárosban megszakítás nélkül folytatott szabad vallás- gyakorlatunk egyedül a nagyságos Esterházy József és Ferenc gróf urak és fivérek teljesen hamis, és minden törvényes alapot nélkülöző tudósítása alapján nemrég meg lett zavarva, és számunkra be is lett tiltva, ezzel szemben azonban ebben az esetben ügyünk és jogaink igazsága a déli fénynél is világosabban látszik, és nem lehet minket érdemben ezen a fórumon a törvények kárára és a nemesi előjog sérelme nélkül továbbra is hátrányos helyzetbe süllyeszteni, ezért emiatt ünnepélyes óvást terjesztünk elő, és — ha úgy történne, hogy várakozásunkon felül vagy annak ellenére erre sor kell, hogy kerüljön — fenntartjuk azt az általános lehetőséget, hogy a kellő időben és helyen jogainkról gondoskodjunk. Nemkülönben pedig csupán a bővebb tájékoztatás érdekében korábbi kijelentéseinkhez azt is hozzá akarjuk tenni, hogy akár csupán a mindig ugyanott folytatott [vallás]gyakorlat említett hosszassága révén is, amely magában foglalja teljességgel a törvényes elévülést, és az oly sok addig közhitelűen kiadott felséges kiváltságlevél és törvényes végzés megerősítésének közbejöttével ugyanott méltán ismerhetnek el minket kiváltságosaknak. Ugyanis mielőtt a tekintetes Esterházy család elnyerte következőképpen ama Pápa kiváltságolt mezőváros birtoklásának jogát, már sokkal korábban addig a néhai Enyingi Török Bálint urasága és hatalma alatt szabad vallásgyakorlatunk a megfelelő törvényes eszközökkel ugyanazon a kiváltságolt helyen engedélyezve és megerősítve lett, azután a Nyáry család108, majd ezen feljebb említettek kihalása után pedig nem oly régóta a tekintetes Esterházy család következvén, az ugyanezeknek a pápai uradalom adományozásáról kiadott adománylevél révén a belefoglalni szokott mások jogának épségben tartásával záradék révén nekünk a szabad 108 Török Bálintot (83. jegyzet) János királyhoz való átállása után sem fosztotta meg Ferdinand király Pápa város birtoklásától: halála után fia, Ferenc, majd unokája, István örökölte. István 1618-ban bekövetkezett halála után — fiági örökös híján — húga, Török Zsuzsanna révén annak férjére, Bedegi Nyáry Pál grófra szállt Pápa birtoka. Nyáry Pál első felesége halála után másodszor is megnősült, Várday Katalint vette feleségük Első házasságából született többek között Miklós nevű fia, a másodikból pedig Krisztina nevű lánya, akik egy családi megállapodás révén Pál halála után fele-fele arányban örökölték Pápát. Nyáry Krisztina korán elvesztette első férjét, Thurzó Imrét, majd Esterházy Miklóshoz ment feleségül, aki a Nyáry Miklósra eső részt Zemplén és Szabolcs megyei Esterházy-birtokokra cserélte, így 1626-ban Pápa városa teljes egészében az Esterházy család birtokába került. NAGY Iván: Magyarország családai. I—XIII. Pest, 1857-1868. (Továbbiakban: NAGY) VIII. 182-187. XI. 293-294. SZAKÁLY Ferenc: Pápa a török korban. In: Tanulmányok Pápa város történelméből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Kubinyi András. Pápa, 1994. 125—200. 135—136. old. HILLER István: Az Esterházyak Pápán. Esterházy Miklós és Nyáry Krisztina házassága. In: Eszterházy Károly emlékezete. (Szerk. Hermann István, Mezei Zsolt). Pápa, 2000. 15-25. 19-20. old. A Nyáry család nem halt ki, így a mondat némileg pontatlan. 230 Acta Papensia I (2001) 3-4.
