Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Forrásközlés - Hermann István: Sikertelen magzatelhajtás a XVII. század elején
Forrásközlés deményezése. Ráadásul a kapcsolat nem bizonyult futó kalandnak, ezt bizonyítja, hogy később „...rnj tagadas benne az időtűi megh foguan bjszonj ugj laktam uele rnjnd eyel es naplxil, mjnt ha megh esküdtem uolna uele." Talán a kajári szőlőhegyen a téli szállásra is alkalmas présházban lakhattak együtt a fiatalok. Az eset nem számított ritkaságnak, a korabeli köztudatban mint együttélés, összeállás szerepelt.10 Az adatközlők még a XIX. század végén is beszéltek „erős vérű” leányokról, akik házasságon kívüli nemi kapcsolatot kerestek udvarlóikkal. Ennek oka a legény megtartása, „megfogása” is lehetett.11 Persze a jelen párkapcsolat indulásánál az alkohol hatása is szerepet játszott. („Készemben ada es bjszonj en is keduem szerint iol iddogaltam benne.") A kapcsolatteremtésben a leány járt az élen: „Mjndgjarast az leanj niakamra Czűngelkedek es egjnahanszor megh Czokola es enis Mtett, es semmikippen megh nem oltalmaszhatam magamai tűlő.’’ Az oklevélből nem tudjuk meg mikor zajlottak az események, de ha a tanúvalla- tásra 1612. áprilisában került sor, akkor feltételezve, hogy a gyermek nem az első kapcsolatok alkalmával fogant, talán erre nem is a borfejtés alkalmával kerülhetett sor — mégiscsak többen voltak jelen a pincénél — legvalószínűbb, hogy 1610. november-decemberben kezdődhetett a szerelem, talán Szent Márton nap tájban. A gyermek talán a következő tavasszal foganhatott, és 1611. őszén-telén születhetett, és 1612-ben, pár hónapos korában megkezdődött az apaság „megállapítása” a leány szülei részéről. Bár a fiú, úgy tűnik, őszintén szerette kedvesét, mint maga mondta, feleségül is szeretné venni, gondoskodni is próbált a családjáról, mégis megpróbálkoztak a terhesség megszakításával. A koraújkorból keveset tudunk az ilyen próbálkozásokról. Bár a házaspárok ismertek bizonyos fogamzásgátlási módszereket,12 ezek biztonsága és alkalmazhatósága nem érte el a kívánt hatásfokot. Az alapvetően paraszti létformát élő társadalom munkaerő-szükséglete mellett, a nem túl rózsás közegészségügyi viszonyok is megkívánták a bőséges gyermekáldást, hiszen nagy volt a gyermekhalandóság.13 Ennek ellenére sokan terhesnek érezték a gyakori szülést, a sokszori gyermekáldást. Ebben az időben a ráolvasások14 mellett a különféle főzeteket próbálták meg alkalmazni a terhesség megszakítására. Jelenlegi ismereteink szerint ekkor még nem igen alkalmazták a magzat méhen belüli elpusztítását, megölését, ezzel a (halva)szülés idő 10 KAPROS Márta: A szülés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén. Debrecen, 1986. 85—90. 11 Uo. 86. és KÓTYUK Erzsébet: A népi gyógyítás hagyományai egy kárpátaljai magyar faluban. Bp., 2000. 27. (Örökségünk I. szerk. Hoppál Mihály). 12 TÓTH István György: „Komán nincs és feleségem vagyon” Meddőség és fogamzásgátlás a 18. századi magyar parasztságnál. In: Óra, szablya, nyoszolya, életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17-18. században. (Szerk.: Zimányi Vera). Bp., 1994. 138-142. p. Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 9. —TÓTH István György: A törvényes és törvénytelen szerelem konfliktusai a 18. századi magyar falvakban. In: Rendi társadalom-polgári társadalom 3. Társadalmi konfliktusok. (Szerk. A. Varga László) Salgótarján, 1991.45—50., különösen 47-48. — KÓTYUK i. m. 26—27. 13 Vö: DEAKY Zita: A bába a magyarországi népi társadalomban. (18. század vége 20. század közepe) Bp., 1996. (Centrál-Európa Alapítványi Könyvek 4.) 91-92. 14 Báró NYARY Albert: 17. századi ráolvasások és kuruzsló szokások. In: Ethnográphia 1915.; GÉMES Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében. In: A szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum évkönyve, 1973-74. 240-245. Bőséges adattára a magzatelhajtási hiedelmekről. Acta Papensia I (2001) 3-4 209
