Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Kiadói előszó
Tisztelt Olvasó! T ÚLZÁS NÉLKÜL ÁLLÍTHATÓ, hogy az Acta Papensia megjelenése nagyon fontos mérföldkő a Pápai Református Gyűjtemények — hivatalos nevén a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek — történetében. Ez az intézmény, mint a Dunántúli Református Egyházkerület központi közgyűjteménye hivatott arra, hogy a dunántúli reformátusság történetének tárgyi és írott örökségét megőrizze és feldolgozza. Sajnos azonban már a Gyűjtemények létrejöttének időpontja (1958) és körülményei is arra mutattak, hogy az intézmény nem tud majd feladatának megfelelni. Létrehozásával a korabeli hatalom mindössze azt akarta elérni, hogy a szétvert Kollégium után gazdátlanul maradt Főiskolai Könyvtár és a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára — legalábbis papíron — gazdára találjon. Miközben persze gondoskodtak arról is, hogy a következő évtizedeket — egészen a rendszerváltásig — úgy élje át, mint a marginalizáltság sanyarú éveit. Az elmúlt évtized a talpraállás időszaka volt, s ennek a szép periódusnak mintegy a kiteljesedése az Acta Papensia megjelenése. Folyóiratunk többéves tudatos építkezés eredménye, s az alábbiakban szerelnénk megosztani a jelenkori és jövendőbeli Olvasóinkkal néhány olyan, ma fontosnak tartott szempontot, amely a periodika létrehozásához vezetett. (Egyház és tudomány) A magyar társadalom általános kereszt(y)én keretezettségének a fokozatos bomlása legalább két évszázados folyamai (mikor kezdődött a felvilágosodás?), amelynek egyik kísérőjelensége a történelmi egyházak folyamatos kiszorulása a társadalmi lót sokféle színteréről, egyebek között a tudományos életből. Ennek a hosszú és összetett folyamatnak az egyik sajnálatos következménye, hogy a történelmi egyházak ma már alig-alig tudják fölvonultatni azt a szellemi kapacitást, amely az általuk őrzött történelmi örökség feldolgozására alkalmas lenne. Az Acta Papensia megjelentetése abból a felismerésből született, hogy Gyűjteményünk nem elégedhet meg az általa őrzött történeti anyag romantikus fölemlegetésével, hanem tudományos műhellyé kell válnia — szakmailag kompetens munkatársak kiválasztásával és bevonásával.
