Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben
Műhely Összefoglalás Az első világháborút megelőzően már nem került sor újabb levéltári rendezésre. Az iratok megőrzése és a levéltáros személyének kiválasztása a régi gyakorlat szerint történt. A levéltár állandó helye továbbra is Veszprémben volt. Itt a levéltár már inkább irattárként működött abban az értelemben, hogy általában az ügyvitelben fontos iratokat tartották itt, míg a régebbi iratokat rendszeresen átadták az egyházke- rületi levéltárnak. 1927-ben, miután a püspökség Pápára került, az egyházkerületi levéltár rendező- sét Tóth Endre teológiai tanár vállalta.54 Emellett felszólították az egyházmegyéket is, hogy kezdjék el levéltáraik rendezését és tegyék azokat kutathatóvá. Hogy a dolog el ne sikkadjon, pl. szakember hiányában, a kerület felhívta az egyházmegyéket, hogy amennyiben a fentieket nem tudnák teljesíteni, adják át az iratokat a kerületi levéltárba, ahol az ott: folyó rendezési munka során ezek is feldolgozásra kerülnének55. Hogy ez a munka valójában megvalósult-e, nem tudjuk, de biztosra vehető, hogy a veszprémi egyházmegyei levéltár egy része már a 19. században a kerületi levéltárba került. A fent említett néhány csomónyi irat kivételével a veszprémi iratok 1950 előtt keletkezett része az 1950-es évek végén a továbbra is Pápán elhelyezett egyházkerületi levéltárba került és átfogó rendezését is itt végezték el az 1960-as években. FÜGGELÉK Alább közöljük a levéltár teljes iratanyagát számbavevő első összeírást, amely évtizedeken keresztül az egyetlen ilyen jellegű segédlet volt. A lajstrom darabszintű felsorolását adta a 19. század közepén a veszprémi egyházmegyei levéltárban őrzött több száz iratnak. A darabszintű jegyzék ma is elsődleges segédlete az egyházmegye 1850 előtti iratait kutató történésznek, ám ezidáig nem került kiadásra. Használata megkerülhetetlen, mivel a levéltáron belül külön egységet képező egyházmegyei iratok rendje nem borult fel, csupán kiegészült. Az 1842-es (illetve 1850-es) állapotot rögzítő összeírás részletes képet ad a XIX. század közepére jellemző egyházi, ezen belül református egyházmegyei levéltári iratanyagról. 54 PÓTOR 2000. 106. ” TÓTH 1939. 16. Acta Papensia I (2001) 3-4. 165
