Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben
Műhely nem minden esetben szolgálta a levéltár fejlődését. Kérdés ui., hogy a lelkigondozás és a lelkészi munka megannyi területén kiemelkedő, művelt papok mennyire voltak járatosak az egyházi közigazgatásban? Lelkészi teendőik mellett milyen intenzitással és hatékonysággal tudták ellátni levéltárosi feladataikat? Műveltségük és szellemi beállítottságuk különbözősége szerint hogyan viszonyultak a történeti értékeket hordozó iratokhoz? Mennyiben tekintették megbizatásukat pusztán mellékállásnak? Megannyi kérdés, melyek megválaszolása vihetne közelebb a korszak református levéltárai helyzetének jobb megismeréséhez. Függetlenül attól, hogy egy adott időben ki töltötte be, az egyházi levéltárosság mellékállásnak, afféle mellékes megbízatásnak tekinthető. Önmagában nem számított előkelő egyházi tisztségnek. A névtárak utolsóként veszik számba a tisztségek sorában. Legfeljebb a levéltárosi címet viselő személy magasabb státusa növelhette presztízsét, de ez nem föltétlenül hozta magával e munka magasabb rendű megbecsülését. Az a tény, hogy a kezdeti időkben az esperes látta el a levéltárosi feladatokat, a fentiek viszonylatában kedvezőbb helyzetet teremthetett. A jelen levéltártörténeti kutatás szempontjából mégis inkább az a kérdés, hogy a korabeli elvégzett munka mennyiben szolgálta az egyházi levéltár kialakulását. Irattípusok és rendezésük A különböző irategyütesek létrejöttét az egyházmegyei igazgatás és az egyházmegyének az egyházkerülethez fűződő alárendeltségi viszonya szabta meg. Az egyes iratok az egyházmegyének, mint az egyházszervezet egyik igazgatási alegységének és mint bírói fórumnak a működése során, valamint a kerülettel fenntartott hierarchikus kapcsolat során jöttek létre. így műfajukat tekintve a legkülönfélébbek. A veszprémi egyházmegyei levéltár legrégebbi iratai a XVII. század legvégéről valók. Ezek az egyházmegyei jegyzőkönyvek és az egyházlátogatások iratai. Közgyűlési iratok csak az 1780-as évek végéről vannak. Az egyes irattípusok keletkezési ideje jól mutatja az egyházmegyei ügyintézés fokozatos differenciálódását. A XVIII. században a közgyűlés szinte az egyetlen fórumnak számított, ahol ezért sokféle ügyet tárgyaltak A XIX. században fokozatosan létrejöttek a bírói, gazdasági, oktatási ügyeket ellátó választott tisztségviselői funkciók, ill. ezek iratfajtái. A legfontosabb irattípus a jegyzőkönyvek és a hozzájuk kapcsolódó ügyiratok. Ezek a jegyzőkönyvek az egyházmegye legfelső és legfontosabb testületének, a közgyűlésnek termékei, az ott tárgyalt ügyek pontba szedett tisztázatai. A jegyzőkönyvek az évente általában kétszer tartott közgyűlések elé kerülő ügyeket és azok elintézési módját, valamint a testületi döntéseket tartalmazzák tárgyalási sorrend szerint csoportosítva. Korszakunkból három kéziratos kötetben, az 1890-es évektől pedig évente kinyomtatva maradtak fenn a közgyűlés jegyzőkönyvei. A kéziratos jegyzőkönyveket az irattározás során a közgyűlési iratok elejére tették. A jegyzőkönyvben az ügyeket ülésenként élőiről kezdve, a tárgyalás sorrendjében vezették be és számozták. Az 1832—1838 közötti éveket felölelő II. kötethez önálló könyvbe írt mutatót készítettek, egyébként a többi jegyzőkönyvhöz készült alfabeti160 Acta Papensia I (2001) 3-4.
