Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
3-4. szám - Műhely - Kránitz Zsolt: „Oh, fájdalom...!" A pápai kollégiumi "Jótékony Egylet" története 1844–1858
Műhely dott kezes adóslevele mellett kölcsönöztek csak pénzt, mivel az „privátháznál is megtörténhetvén."36 Öt esetben történt ilyen címen kifizetés.32 Az orvos nem csak gyógyszereket írt fel a betegeknek, hanem jobb étkezés biztosítását is próbálta elérni a gyorsabb gyógyulás reményében.38 Az egylet tagjain kívül ingyen gyógyíttatták az itt megbetegedő suplicánsokat is.39 A szabályokat azonban nem tudták következetesen érvényesíteni. Kezdetben az okozott problémát, hogy a betegek akkor is kérték orvosi költségeik megtérítését, mikor otthon, illetve akkor is ha Pápán, de nem az Egylet orvosával kezeltették magukat. Tettüket azzal indokolták, hogy nem tudják, ki az Egylet saját orvosa. Ezeket a kéréseket kezdettől fogva nem elutasították.40 Az orvos 1847-ben kéri és meg is kapja az egylet névsorát, mivel a nem részvényesek visszaéltek a társaság nevével azt állítván, hogy az Egylet tagjai közé tartoznak.41 A diákok leleményessége azonban nem ismert lehetetlent. Az orvosnál ezentúl valamely egyleti tag nevében mutatkoztak be, s így ingyenes kezelésben részesültek. Az Egylet nem akarta lejáratni nevét jól bevált orvosa előtt, ezért határozatot hoztak, hogy az ápoló, ki ismeri a tagokat, személyesen kísérje őket az orvoshoz, így garantálni tudják előtte a betegek egyleti tagságát42. Hasonló visszás állapot alakult ki a gyógyszerek kiváltása esetében is, miután megegyeztek a gyógyszerésszel az évvégi, egy összegben történő fizetésben. Ezután már nem egyleti tagoknak is lehetőségük nyílt arra, hogy receptjeiket a társaság számlájára kiváltsák. Kénytelenek voltak olyan határozatot hozni, hogy minden receptet át kell adni az ápolónak, és csak ő személyesen válthatja azokat ki.43 Az ilyetén csalások, visszaélések mellett gondot okozott az is, hogy a beteg tagok nem tartották be az orvosi utasításokat.44 A legnagyobb problémát azonban nem ezek okozták az egylet életében, hanem az érdektelenség. „Oh, fájdalom, hogy az ifjúság ily hanyag részvéttel, ’s könyelmü megfeled56 Jegyzőkönyv, 1845. november 19. 37 Számadókönyv, 1847. január 23., 1847. március 17. 38 „Kiss Jánosnak két ízben lejre 4 krajcár." Számadókönyv, 1846. augusztus 15. „Petróczy Lajosnak lenmag- kásáért janjuár] 30-án 4 Vi krajcár." Számadókönyv, 1848. dátum nélkül, januári elszámolás. „Teklinteles] Pserhoffer úr szinte jelen lévén a’ gyűlésen, azon nézetet adá, miszerénl jó volna,, ha a' betegek számára rendes koszt bérelteinek valahol, de e ’ véleményre még semmi nem határoztatolt." Jegyzőkönyv, 1856. február 4. 9 Jegyzőkönyv, 1846. december 14. „Horváth Jánosnak a pataki supplicáns orvosságára 34 krajcár." Szám- adókönyv, 1847. november 13. 40 Az első ilyen értelmű rendelkezést már 1845 júniusában meghozták: „Szóba jővén, vaüyon híhat e a beteg, mást is, mint az egylet orvosát, tán olyat, kihez nagyobb bizalma volna’ határoztatott: igen is bárkit híhat a beteg orvosául, de ennek — ha t[udni]i[llik] nem az egylet orvosa — az egylet fizetni nem fog.” Jegyzőkönyv, 1845. június 26. 31 Jegyzőkönyv, 1847. november 14. 37 „Az ápolónak kötelességévé tetetett a beteggel az orvoshoz személyesen elmenni, hogy — mint múlt évben is fájdalommal kénytelenilellünk tapasztalni — a személye általi csalása, bitorlása egyletünknek elháritassék; az ápoló megjelenése igazolván azon egyén részvényes voltál az orvos előtt." Jegyzőkönyv, 1856. november 9. 33 ,,A’ recepteket csak maga ápoló úr fogja a’ gyógyszertárba vinni.” Jegyzőkönyv, 1855. november 7. 31 „A ’ gyógyítás alatt levő tagokra nézve [határoztatolt] hogy senki az orvos által rendelt életmódot meg ne szegje, mert külömben a’ gyógyítás maga költségén leendő, már az első rajtkapás esetében is.” Jegyzőkönyv, 1855. november 7. 142 Acta Papensia I (2001) 3-4.
