Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Szemle - Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában
Szemle Szemle KOSA László: Fürdőélet a Monarchiád ban. Holnap Kiadó, Bp., 1999. 270 p. A kötet címét a magyar olvasónak különösebben nem kell magyarázni: a Monarchia név hallatán Közép- Európában mindenki a kiegyezés kori Osztrák-Magyar Monarchiára gondol. Aki azonban az elmúlt évtizedekben berögzült nosztalgikus Monarchiakép, a békebeli „régi jó világ”-képzet megerősítését várja a kötettől, bizonyára csalódni fog. A szerző tudatos távolságtartással viszonyult tárgyához; tényszerű, ugyanakkor érzékletes leírását adja a korabeli fürdőéletnek. Kosa László kötete a magyar szak- irodalomban elsőként kísérli meg a Monarchia sajátos és sokszínű fürdőéletének mint társadalom- és művelődéstörténeti jelenségnek a feltérképezését és bemutatását. A vállalt feladat nem volt könnyű, hiszen a téma irodalma meglehetősen gazdag: a nagykönyvtárak anyagát a szinte kimeríthetetlen balneológiái szakirodalom uralja; hozzá képest elenyésző a szétszórtan megjelenő, többnyire részterületeket feldolgozó orvos-, művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok száma. A tudományosan népszerűsítő mű 325 forráshivatkozása (ún. utójegyzete) bizonyítja, hogy a szerző jó szemmel válogatva, használta fel a szakirodalmat, a nyomtatott forrásokat (pl. fürdőújságokat, reklámhirdetéseket, fürdőnévsorokat); ugyanez nem mondható el a levéltári forrásokról — bár tudjuk, ezirányú hogy rendszeres levéltári kutatásokat is folytatott az elmúlt évtizedekben. A szerző az alapfogalmakat tisztázó bevezető és a tanulságokat összefoglaló epilógus közé ékelődő 12 fejezetben mutatja be a Monarchia fürdőéletét. A kötetben tárgyalt fürdők javarésze ma már az utódállamokban található. A kötet végén a Magyarországon kívüli fürdőket tartalmazó helységnévjegyzékben 146 ismertebb fürdő nevével találkozhatunk. (Ezeknek, s a többi fontos fürdő térben való elhelyezésének megkönnyítésére kívánatos lett volna térképet is mellékelni a jó minőségű fekete-fehér képi illusztráció mellé.) A szerző a XVIII. század utolsó harmadától eredezteti, s ettől kezdve kíséri végig a modern polgári fürdőkultúra kialakulását; a szabadidő megjelenésének, a fürdőzés tömeges elterjedésének, a különböző fürdő- és nyaralóhely-típusok (tavi, tengeri, magaslati, nagyvárosi) megjelenését. A fürdőkultúra összetett, soktényezős jelenségként tűnik fel a kötet hasábjain: az üzemeltető oldaláról tőkés vállalkozás, amely nem önmagában áll, hanem városi-nagyvárosi szolgáltatások sokaságát, kiegészítő kereskedelmi tevékenységet (pl. ásványvíz-, emléktárgy-kereskedelem), közönségszervezést (propaganda, igényes programok), az utazási feltételek megteremtését is feltételezi. Ezek által lesz a fürdőhely minden más településtípustól eltérő település urbánus infrastruktúrával és fürdőközönséggel. Acta Papensia 1. (2001) 1-2. 121
