Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Újraolvasó - Borsos István: A pápai műipar régebbi emlékei
Újraolvasó ért ekezés. írója, Lenthi János, pápai születésű ember, aki akkor az utrechti egyetemen tanult.6 Könyvét az akkori szokás szerint pártfogóinak ajánlja,7 és pedig főleg a már elhunyt Sándor György úr fiainak, mint a pápai református egyház legfőbb támaszainak, akik őt is bőkezűen támogatják tanulmányai folytatásában, s éppen ezért irántuk soha nem szűnő hálával viseltetik. Kiemeli közülük az apjához hasonló nevű Sándor Györgyöt, mint aki a legközelebbi országgyűlésen Veszprém vármegye követe volt. Ez az adat kétségtelenül bizonyítja a család gazdagságát és előkelőségét, valamint azt is, hogy főleg Pápán tartózkodott. Mert ne feledjük, hogy akkor még tartott a török világ, Veszprém még török kézen volt, s biztos tartózkodási helyet csak az ilyen erősített város nyújtott, mint amilyen akkor Pápa volt.8 Ebből a gazdag családból származott az a Sándor Zsuzsanna, akinek nevét e tálon olvashatjuk. Tehát bizonyára itt Pápán készült az, vagy férje, vagy a családja rendeletére, mint a menyasszonyi hozomány egy része. Mert nemcsak ez az egy tál, hanem egész service vagy asztali fölszerelés készült ugyanezzel a fölirattal és címerekkel. A fölszerelés többi darabja a Nemzeti Múzeumban van, s hogy ott is érdekesnek tartják, mutatja a következő kis eset: A Néprajzi Társaság gyűlése alkalmával mutatni akartam ezt az edényt báró Szalay Imre úrnak, a M. Nemzeti Múzeum igazgatójának. Ő azonban, amint pár lépésnyiről megpillantotta, már előre mondta pontosan a feliratot, amely rajta olvasható. A Sándor-családnak Pápán a megyeháza közelében volt nagy kőháza, volt a Tapolcán egy nagy malma, s az ő birtoka volt többek közt Ajka, továbbá Vasmegyében Csönge és Ságfa. E Sándor-család címere volt a fiait saját vérével tápláló pelikán madár. Semmi kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy ez a Sándor Zsuzsanna ebből a családból származott, s hogy ez a család állandóan Pápán lakott. Tehát bizonyára itt készítették ezt az asztali készletet. A főiskola gyűjteményében van egy másik gyümölcsöstál, ovális, vagyis hosszúkás alakú fayance edény. Fehér ónmáz borítja mindenütt s rajta kék színű virágok; a virágok között pedig elválasztó jel gyanánt kis kék színű koszorúcskák. A tál fenekén kiemelkedő pajzs látható s rajta ez a felirás: Naszály István — Miklós Susanna 1722. A tál anyaga már jobb és finomabb, mint az előbbié. Hogy ez a fayance edény Pápán készült, kétségtelenül bebizonyítható. Mert az a Naszályi István, akinek a számára készült, pápai református lelkész volt már 1711-től kezdve.9 Ennek a felesége volt Miklós Zsuzsanna. S hogy ez így van, kétségtelenül bizonyítja a főiskolai könyvtár 6 Lenthi János (Pápa, 1639—Kecskemét, 1700 előtt) lelkész, felsőbb iskoláit Sárospatakon végezte 1657 körül, majd visszatért Pápára és a kollégium rektora lett. 1663-ban Heidelbergben és Franekerben, 1664-ben Groningenben, 1665-ben Utrechtben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Hazatérve 1667-ben kecskeméti lelkész lett. Borsos István által említett műve (Disputatio theologica de cubiculis seu suburbiis inferni papisticae genti locandis. Utrecht, 1665) ma is megtalálható Gyűjteményünk könyvtárában. (RMK III. 2301.) 7 Ajánlja Botka Ferenc Zala és Somogy vármegyei alispánnak, Sándor Gergely és György testvéreknek, a pápai várőrség tisztjeinek: Uki Ferencnek, Bogács Ferencnek, Sreter Jánosnaknek, Tholdi Miklósnak, Körösi Ferencnek, Rab Szabó Jánosnak, valamint Tolnai Tamás és Laki Márton pápai lelkészeknek és Pomotyai János füredi lelkésznek. * Veszprém 1678-ban Habsburg-véf^iáz volt. 9 Naszályi István (lelkész 1711—1731 között) működésére lásd: TÓTH Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941. 115-154, különösen 151-154. Acta Papensia I. (2001) 1-2. 115
