Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)

1-2. szám - Műhely - Hudi József: Fábián József esperes pályafutása

Műhely Az egyház 1736-tól folyamatosan tartott fenn iskolát, amely a mindenkori lelkész és a presbitérium felügyelete alá tartozott. Fábián idején működő tanítókat, vagy ahogy akkoriban mondták, oskolamestereket név szerint is ismerjük. Előbb Szétsi János (1789-1796), majd Radits Sándor (1796-1799) forgatta a tanítói pálcát; őt Góth György (1799-1800) és Pap István (1800-1820) követte. Míg másutt szinte évente cserélődtek a tanítók, Vörösberényben hosszabb ideig is megmaradtak, ami biztosította az iskola zavartalan működtetését. Fábián József életkörülményei lehetővé tették, hogy természettudományi érdek­lődését kielégítse. Egyik életrajzírója szerint „a veresberényi lelkészi lakban egy egész kis természettani szertárt rendezett be; itt kisebb-nagyobb földtekéken, a laterna magica és Cartesianus ördögén kívül volt még egy villany-gép is, mely akkoriban a ritka dolgok közé tartozott.”22 Talán éppen a tanulószobát rendezte be fizikai-kémiai laboratóriumnak, amelyben szabad idejében kísérleteket folytatott. Bizonyosra vehetjük, hogy a nyugat-európai (főleg a francia és német) termé­szettudományi szakirodalomban leírt kísérleteket és eljárásokat (pl. szőlőcukor készí­tése, bor minőségének javítása) a gyakorlatban igyekezett kipróbálni. Szenvedélyesen kereste a természeti jelenségek természettudományos magyarázatát. Megfigyelte és leírta pl. a tihanyi visszhang-jelenséget; foglalkoztatták a légköri jelenségek, az elekt­romosság természete. Az 1790-es években, amikor Bécsben járt, nem hagyta ki az akkor Európában di­vatba jött kínai ámyjáték tanulmányozását, mert kíváncsi volt a természeti jelensé­gek (pl. záporeső, holdnyugta, napkelte) utánzásának technikai módszereire.23 Külön tanulmányozta a bűvészek, illuzionisták trükkjeinek technikáját, hogy hallgatóit, olvasóit felvilágosítsa a „csodás esetek” valódi tartalmáról. Esperesként szorgalmazta a tehénhimlő-oltás elterjesztését, a népoktatás színvonalának és hatékonyságának emelését. Természetvizsgálói hajlama, felvilágosodott gondolkodása harmóniában volt val­lásos világnézetével. Deistaként kereste a nagy alkotó alkotásainak - a természeti és emberi világnak - működési törvényszerűségeit. A babonaságot azért ostorozta prédi­kációiban és műveiben, mert úgy látta, megbéklyózza az emberek gondolkodását, félelemmel és bizonytalansággal tölti meg szívét. Vörösberényi korszakában, a szű- kebb és tágabb társadalmi környezet ismeretében, a nép műveltségének emelését kívánta szolgálni a maga eszközeivel. Törekvésében nem volt egyedül, hiszen pl. támogatóra talál a vörösberényi születésű Tóth Ferenc (1768-1844) pápai prédiká­torban és egyházkerületi jegyzőben.24 A szintén vörösberényi születésű Ángyán János (1768—1846) és az 1790-es években Tótvázsonyban szolgáló Naszályi János (1760— 1823) ugyancsak baráti köréhez tartozott. A gyakorlati tapasztalatok ösztönözték cselekvésre. Tankönyvet kell adni a gyer­mekek, a tanítók, a lelkészek, az értelmiség és az olvasó nép kezébe, hogy gyökerestül 10 Acta Papensia 1. (2001) 1-2. 12 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1894. III. 25. 23 FÁBIÁN József: Természeti tudomány a' köznépnek. Veszprém, 1802. 25-26. 24 Az 1820. évi vörösberényi református egyház vagyonleltárában 25. tétele alatt olvasható, hogy 1805-ben Tóth Ferenc „az oskola mester számára egy régi imakönyvet” ajándékozott. Tóth Ferencnek meghatáro­zó szerepe volt a dunántúli református egyházkerület népiskolai tantervének (1808) bevezetésében is.

Next

/
Thumbnails
Contents