MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. július 3.

2/232. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-78. • 1989. július 3. - [Az első három napirendi pontot összevontan tárgyalták.] - Napirend: - 3. Javaslat a pártkongresszus és a megyei pártértekezlet előkészítésének szervezeti, személyi feladataira. - - Tervezet. (Politikai platform- és programjavaslat.) 26-46.

taságát. A megyei tapasztalatok alapján kialakította az uj társadalmi, politikai szerveződésekhez való viszony főbb elveit. Kezdeményező volt az egyházakkal való kapcsolatok javitásábar,, a párton belül a lelkiismereti szabadság érvényesítésében. Feladatkörét és munkamódszerét igyekezett a változó körülményekhez igazítani. Lépéseket tett a testületi tagok területi kapcsolatainak erősítésére. A megyei politikai apparátus 30 %-kal csökkent, felkészültebb,és ma már uj szervezeti keretek között dolgozik. A legutóbbi években a tisztségviselők teljes köre kicserélődött, a fiatalabb generációk képviselői kerültek funkcióba. A pártértekezlet óta a testület tagjainak 41 %-a változott, ennek több, mint fele delegálással került a pártbizottságba, s az átlagéletkor is jelentősen csökkent. Ezzel együtt a mi pártbizottságunk sem tudott túllépni önmaga korlátain. Ez alapvetően két okra, a párton belül kialakult túlcentralizált ,megcsontosodott struktúrára, illetve szubjektiv tényezőkre vezethető vissza. A testület felelősségét mindenekelőtt abban látjuk, hogy nem ismertük fel időben, hogy az általunk feltárt és a pártközpont felé rendszeresen jelzett gondok, visszásságok forrása végsősoron az önmagát túlélt gazdasági, politikai modellben keresendő. Megkésve kezdtünk hozzá a körvonalazódó uj feladatokhoz szükséges személyi feltételek kialakításához. Tevékenységünkben tisztességes, jószándéku törekvések, illúziók, voluntarista szándékok, formális megoldások és rossz beidegződések is keveredtek. Rendszeresen visszatérő problémaként jelentkezett a testületi tagok egy részének passzivitása, a végzett munka önkritikus értékelésének hiánya, a területi kapcsolatok gyengesége is. Ezért pártbizottságunk kezdeményezései végső soron nem hozták meg a várt eredményt, nem mindig váltották ki a szándékolt változásokat, politikai ráhatásunk a társadalmi folyamatok alakulására összességében nem volt elég hatékony. II. Ebben a kritikus helyzetben merre tartsunk, mit tegyünk? A mostani súlyos helyzetből a kitöréshez, az uj fejlődési pályára állás feltételei megteremtéséhez országosan és helyileg is ponto-