MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1989. május 6.

2/231. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-105. • 1989. május 6. - Napirend: - 1. Reformok az MSZMP-ben, illetve a Kádár Jánoshoz intézendő levél. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. - 4-75.

De azt is tudni kell, hogy az a generáció, tehát az ifjúság, amiket itt fölvázoltunk, hogy fogja vajon a mi tetteinket megnézni. És akkor hogy ha mi 70 évesek leszünk és szembe kell nézni, akkor mi mit fogunk mondani. Fölvetették a sajtónak a szerepét. Igen is a sajtóban kell, és ebben egyetértek a Hámori elvtárssal és ez már a Pest megyei Hírlapban is volt, hogy igen is helyet kell adni vitáknak, hogy ne különböző helyeken follyék, hanem a sajtó hasábjain és lehessen válaszolni, ezt már a Népszabadság is megkezdte. És elég jó hangulata van és elég jó visszajelzése is. Nem volt kérdés az elhangzottakhoz. Veres Lajos elvtárs Én úgy látom, hogy valóban egy új úton haladunk. Azért következett ez be, mert a magyar nép jobban szeretne élni, s ki akarja kényszeríteni azokat a változásokat az országban, amelyek ezt eredményezhetik és hozhatják. Én úgy veszem észre, hogy ez az új úton való haladás 1988 februárjában, márciusában kezdődött el, amikor az országos pártértekezlet előkészítő időszakban valóban nagyon intenzíven konzultáltunk a párttagokkal. S akkor a párttagokban egy akarati egység alakult ki, azt illetően, hogy valóban lényeges változásokra lesz szükség a pártonbeiül és a társadalomban is. Ez a politikai hullám, ami akkor elindult az azt eredményezte, hogy a párttagok egy jelentős része - és én nem akarok arányokba belemenni - valóban a hullám tetején haladt, és most is ott halad. Mások viszont megelégedtek azokkal a változásokkal, amelyek az országos pártértekezleten bekövetkeztek. S úgy gondolták, ez elegendő is. Én ide gyökereztetem vissza a reformköröknek a születését is. Úgy érzem, hogy azok az emberek a párton belül, akik a politikai hullám hátán maradtak és igyekeznek azt a követlen kapcsolatot rendszert meglovagolni, amit akkor siekrült elérni a párttagokkal és tulajdonképpen a pártonkivüliekkel is, abból keletkeznek most olyan mozgalmi jellegű kollektívák, műhelyszerű csoportosulások, akik el akarják mondani a mondanivalójukat. Tulajdonképpen én két szempontból tartom pozitiívnak a reformkörök megjelenését. Egyrészt azért, mert az ott keletkező gondolatok alkotóan hozzájárulhatnak pártunk programjának a ki-