MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1988. január 29.

2/221. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-170. • 1988. január 29. - Napirend: - 4. Tájékoztató a Monori Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottságon folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól. - - Tájékoztató. 63-85.

"nem férünk ebbe a körbe, hivatásunk vagy erkölcsi felfogásunk miatt." Olyan nézetek is vannak, amelyek természetesnek fogják fel a "találkozókat", és nem találnak benne semmi kivetni valót. Tapasztalataink alapján miben látjuk a jelenségek lényegét? A körzetben, főként Monoron és Pilisen élő hagyomány a lakosság körében,íhogy a közösségi ünnepek,/baráti programok kapcsolódnak a pincékhez /többezer pince van ebben a körzetben/. A szokások különösen az "őslakosság" körében élnek. Az elmondottak szerint a monori pártbizottságon először a 60-as évek végén, 70-es évek elején honosodott meg az a szokás, 'hogy az apparátus lés néhány vezető/időnként együtt mulattak. Ezt sokan nem nézték jó szemmel, mert azt érezték, hogy akik nincsenek a "körben", azok a munka megítélésében is a "szélre" kerültek. Az ujabb első titkár - a megválasztása után - a többi között kapott olyan útravalót a megyei pártbizottságtól,íhogy szakitani kell az ilyen tipusu "hagyományokkal." Egy rövid ideig elmaradtak az efféle rendezvények, 'de utána a környezet jazt érzékelte, hogy miközben az első titkár a munkában valóban "nyitott" és a monori körzetben szép eredményeket értek el, a háttérben "minden maradt a régiben", csak az un. baráti kör összetétele változott meg. Tekintettel arra, hogy az első titkár korábban a mezőgazdaságban dolgozott, a baráti köri mindenekelőtt a tsz-elnökökből, az állami gazdaság, igazgatójából és néhány járási vezetőből állt. A csoport szervezésének kezdeti szakaszán először az volt a jellemző, hogy szakmai, gazdasági kérdésekben találkoztak,\utána pedig mulattak egyet. A későbbiekben már "csupán" a kikapcsolódás kedvéért is találkoztak. Szeretném hangsúlyozni, hogy megítélésünk szerint erre az időszakra tehető a közszájon forgó esetek többsége. Szászik elvtárs korábban^ mint tsz-elnök tagja volt ennek a csoportnak. Miután első titkár lett, a "hagyományt" tovább folytatták. Nem ismerte fel, hogy ezek a találkozók a közvéleményben milyen ellenszenvet váltanak ki. Bár kétségtelen, - és ezt is érzékeljük, - hogy a találkozások az elmúlt években ritkultak és "szolidabbá" váltak. A megyei végrehajtó bizottság ugy Ítélte meg azonban, hogy politikailag, elvileg nem lehet elfogadni az effajta rendezvényeket. Egyrészt azért, mert a közvé-