MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1988. január 29.

2/221. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-170. • 1988. január 29. - Napirend: - 4. Tájékoztató a Monori Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottságon folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól. - - Tájékoztató. 63-85.

Hát nem tudom ki hogy foajéiel ezt a/kérdést, de nekünk az a véleményünk, hogy a kitü/ítetés nem valamiféle karácsonyi mütyür, ajándék - amelyben a meglepetés az elsődleges, X / ^ianem a megérdemelt munka kollektiv, testületi elismerése - amelyben a testületi állásfoglalásra a Központi Bizottságyfiatározata'is kötelez/bennünket . A konfliktus elmérgesedéséhez természetesen sok /ézubjektiv elem is társult

4 betegségek,' túlterhelés, de az is, hogy Dr. Szászik Károly a két titkár közötti tartalmi kérdésekben keletkezett konfliktusokat nem kezelte mindig megfelelő módszerekkel és elvszerüen. Az adott témákban önmaga nem mindig szerzett konkrét információkat, igy objektiven nem is tudta megitélni, hogy jogos volt-e a problémafelvetés. Egyoldalúan csak Kovácsné elvtársnőt marasztalta el a felvetésért, a hangnemért, holott Tóthné elvtársnő is követett el hibát. Négyszem'tnÚbcJLtc^ , —közt -és-fiem az ómiLel,lekI Leijét, körű róozvóto^óv.ql próbéláa rendezni a problémákat,/Kovácsné elvtársnő problémakezelése is hel

ytele

n volt, mert véleményét indulatosan, sokszor sértő módon fogalmazta meg. Az ilyen tipusu esetek érzelmileg, hangulatilag megosztották a vezetést. Kölcsönösen egymást hibáztatták a kialakult helyzetért. f (

fagyo

n nagy hibának tartjuk, hogy időben nqm kérték a testület segitségét a konfliktus oldásában. Még egy év után il^önmaguk között" akarták rendezni az ügyet. Csak a megyei pártbizottság kezdeményezésére került végrehajtó bizottság elé a téma 1987. május 19-én. A testület akkori igényét dr. Szászik Károly nem teljesítette,/mert csak októberben került sor egy közbeeső tájékoztatásra, akkor is felszínesen,^ de közben,'a "színfalak mögött" már egy sor konkrét lépés és felszólítás történt Kovácsné elhelyezése ügyében. Itt fogalmaznám meg azt a tapasztalatunkat, hogy számunkra ugy tünik

7

Monoron a saját testülettel szembeni felelősség bizon

y esetenként fejletlen. S ez kétoldalú dolog. A vezetők és a testület oldaláról is felvethető a kérdés. A felsőbb szervek "

csodatevő" erejébe vetett hit pedig-ugy tűnik - erősebb, , mint kellene. Pedig "ott kell az ügyeket rendezni, ahol a legtöbb ismeret van!" Egy testületben kell, hogy legyen annyi erő, hogy a szubjektív természetű konfliktusokat is oldani tudja"! — tl/^ Gdj^M,,