MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1985. február 1.

2/203. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-125. • 1985. február 1. - [A 3. és a 4. napirendi pontot zárt ülésen tárgyalták.] - Napirend: - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XII. kongresszus óta végzett munkáról. - - Jelentés. 26-91.

bizottság 1983. november 29-i iparpolitikai határozata nyomán előtérbe került a műszaki fejlesztés gyorsitása. Az üzemi pártszervek mindenütt meghatározták a továbblépés fő irányát. Az ipari üzemek között eredményes termelési együttműködések bontakoztak ki Gödöllő, Cegléd és Vác vonzáskörzetében. Az értékesítésen belül emelkedett a kivitel aránya. A rubel bevétel mintegy 7o, a konvertibilis valutáé pedig majdnem 4o százalékkal növekedett. Jelentősen csökkent 1982-től a termelés importigényessége. Most az ipari üzemek harminc százalékkal több szocialista és tiz százalékkal kevesebb tőkés importot használnak fel mint l98o-ban. Javult az export-import egyenleg. A megye iparában az l98o. évi 3 milliárd forintról 4 milliárd fölé emelkedett a beruházásokra forditott öszszeg. A növekedés alapvetően a Dunai Kőolajipari Vállalat fejlesztéseinek következménye. Itt valósult meg a VI. ötéves terv legnagyobb vállalati beruházása: a krakküzem. A többi iparvállalat együttesen évente mindössze 2,3-2,6 milliárd forint értékű fejlesztést valósitott meg. Kevesebb a folyamatban lévő és az új inditású beruházás. A gazdálkodást nehezíti, hogy az ipari üzemek többsége még az állóeszközök szintentartását sem tudta biztositani. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat és a Cement- és Mészmüvek eszközei nagymértékben elhasználódtak, ezért mindkét helyen elengedhetetlen a rekonstrukció. Az üzemek szűkösebb fejlesztési forrásaikat elsősorban a technológia és az infrastruktúra korszerűsítésére forditották. Szinvonaluk azonban még mindig elmarad a szükségestől. Javult a készletgazdálkodás, gyorsult a készletek forgási sebessége. Folyamatosan csökkent a vállalatoknál dolgozók száma. A vállalatok rugalmas munkaerőátcsoportositással és gazdasági munkaközösségek megalakitásával igyekeztek alkalmazkodni a helyzethez. A munkaerő szerkezetén belül csökkent a szakmunkások, a műszakiak és a közvetlen termelésirányítók, a több- és folyamatos műszakban dolgozók száma, viszont nőtt a segédmunkások aránya.