MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1982. január 7.

2/181. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-49. • 1982. január 7. - Napirend: - 1. A KB és a Minisztertanács 1981. október 22-ei állásfoglalása a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. - - A KB és a Minisztertanács állásfoglalása. 12-34.

A 15 éves program szerint 1990-ig 300—340 ezer állami lakást kell felújítani, 70—80 ezret pedig komfortosítani. A felújítások növekedtek: az V. ötéves tervidőszakban 75 ezer tanácsi lakás teljes felújítása megtörtént, a következő 5 évben pedig 90—100 ezret újítanak fel. A teljesítés azonban — elsősorban a műszaki feltételek hiánya miatt — várhatóan a 15 évre tervezett szint alatt marad, különösen a fővárosban. A lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztése érdekében 1981-ben módosultak a lakásépítés és -vásárlás pénzügyi feltételei. Intézkedések segítik a lakáscseréket, és a lépcsőzetes lakáselosztás szélesebb körű érvényesítését. 3. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megállapítja, hogy a nagyarányú erőfeszítések és az elért eredmények ellenére a lakásépítés és -elosztás terén továbbra is vannak feszültJelenleg 253 ezren várnak központi elosztásból lakásra, ebből 173 ezernek nincs önálló lakása. (A lakásigények 40%-a Budapestre koncentrálódik.) Ez összefügg az egyszemélyes és kis létszámú háztartások számának gyarapodásával, valamint a folytatódó városba áramlással. A nagyobb városokban — főként a fővárosban — még mindig magas a komfort nélküli, rossz állapotú és kis alapterületű lakások aránya, ugyanakkor a társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként felerősödtek a jobb minőségű, nagyobb lakások iránti igények. Gondot okoz, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen megemelkedtek a lakásépítés és -fenntartás költségei. A lakosság egyes csoportjai között a lakásterhek egyenetlenül oszlanak meg, ami társadalmi elégedetlenséget vált ki. A lakásellátás támogatási rendszerében a szociálpolitikai elvek nem kielégítően jutnak érvényre. A kedvezmények elsősorban lakásépítési formához és településtípusokhoz kötődnek. A lakásépítés és lakásgazdálkodás gyakorlata nem elég rugalmasan alkalmazkodott a változó igényekhez, feltételekhez. A lakáscseréknek a lehetségesnél kisebb a szerepe a lakásszükségletek kielégítésében. Az ingatlankezelő szervezetek munkája nem megfelelő, ezért az állami lakások bérlői elégedetlenek, ugyanakkor a lakók érdekeltsége és felelőssége sem kielégítő a bérlemények megóvásában. A Központi Bizottság és a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a korábbi együttes határozatának alapelveit erősítve olyan lakásgazdálkodási rendszer és gyakorlat irányába történjen előrelépés, amely — elősegíti, hogy az arra jogosultak belátható időn belül önálló lakáshoz jussanak, és az igények kielégítésében a fokozatosság elvét érvényesíti; — erősíti a lakosság érdekeltségét a saját szervezésű és kivitelezésű építkezésben, javítja a lakásépítés anyagi-műszaki feltételeit; — jobban épít a lakáscserékben rejlő lehetőségek kihasználására; — a lakáshoz jutás és lakásfenntartás állami támogatásait egyre inkább a családok szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetétől teszi függővé, szélesíti az eltartottak számához kötődő támogatásokat, lehetővé teszi a családok változó szociális helyzetéhez való jobb igazodást; — a lakbéreket olyan szinten határozza meg, hogy az fokozatosan mérsékelje a fenntartás — üzemeltetés, karbantartás, időszerű felújítás — állami dotációját, növelje az ingatlankezelő szervezetek és a lakosság érdekeltségét, felelősségét a bérlemények gondos használatában, megóvásában és javításában; ségek. II.