MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1975. február 7.
2/133. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-50. • 1975. február 7. - Napirend: - 1. A megyei pártbizottság írásos jelentése a küldöttértekezletnek a X. kongresszus óta végzett munkáról. - - Jelentés. 15-45. [brosúra]
A munkásság helytállása a termelő munkában és a közéletben meghatározó volt, társadalmi életünk legszilárdabb bázisát jelentették. A Központi Bizottság 1972. novemberi és 1974. márciusi határozatai, ezt követően a megyei pártszervek intézkedési tervei, a nagyüzemi munkások bérének emelése, kedvező politikai pozíciót teremtett a munkások körében. Az ideológiai és politikai munkában erősödött az osztályszemlélet, a dolgozók többsége is elfogadja, hogy a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése szocialista társadalmunk érdekeit szolgálja. Megyénk történelmileg kialakult sajátos jellemzője a bejáró dolgozók nagy száma. Az ingázás több nemzedék állandó életformája lett, amelyet tömegessé tett a főváros, majd a megye ipari fejlődése. Napjainkban az összes keresők 40%-a Budapesten, más megyében, további 12%-a pedig a megyénkben — de nem a lakóhelyén — dolgozik. Az ingázók nagy többsége fizikai munkás. Életritmusukra jellemző, hogy hosszú időt töltenek el utazgatással, kevesebb időt fordítanak pihenésre, kulturálódásra, közéleti tevékenységre. Sajátos helyzetük javításával a megyei párt végrehajtó bizottság, az illetékes járási, városi, illetve lakóhely- és munkahelyi politikai szervek, a szakszervezetek tudatosabban törődnek. Érezhetően növekedett körükben a törzsgárdatag, tanácstag, népfront aktivista. A tartósan letelepedettek között többen vannak olyanok, akik alkalomszerűen részt vesznek lakóhelyüket érintő társadalmi munkában. Az ingázó dolgozók nagy számával tartósan kell számolnunk, számottevő eredményeket körükben tudatos, rendszeres munkával, csak hosszabb távon érhetünk el. A munkásosztály vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetséget elsősorban politikai kérdésként kezeltük. Törekedtünk arra, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói között reálisabb kép és szemlélet alakuljon ki egymás helyzetének ismeretéről. A politikai munkában hangsúlyoztuk a kölcsönös egymásra utaltságot a szocialista építőmunkában. Visszaszorultak azok a nézetek, amelyek olykor szélsőségesen, hibásan úgy „méricskélték" a párt szövetségi politikáját, hogy ki, kit tart el, az ipar a mezőgazdaságot, vagy éppen fordítva. Politikai tapasztalataink azt mutatják, hogy erősödött a szocialista nemzeti egység, a közös érdekek felismerése. A közvélemény egy részénél van eszmei bizonytalanság a nemzeti egység megítélésében, egyesek már megvalósultnak, mások még hosszú ideig lehetetlennek tekintik. A nemzeti egység és az ideológiai harc összetartozásának megértetésére a párttagságnak nagyobb és konkrétabb segítségre van szüksége. Nemzeti politikánk a pártszervek, a tanácsok és a tömegszervezetek munkájában töretlenül érvényesül. Eredményes az együttműködés a nemzetiségi szövetségekkel. A nemzetiségi lakosság is magáénak vallja pártunk politikáját és helytáll a szocialista építőmunkában. Politikai aktivitásuk, közérzetük jó. Képviseletük a különböző szintű testületekben számarányuknak megfelelő. Növekedett a nemzetiségi anyanyelvet tanulók száma. Szélesedett a közművelődési tevékenységük, színvonalasabbá vált a nemzetiségi hagyományok ápolása. A szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus együtt erősödtek. Biztató kezdeményezés volt az ifjúság nevelésében a KISZ által nagy ifjúsági tömeget mozgató Forradalmi Ifjúsági Napok megszervezése és a ma forradalmisága kérdéseiben megrendezett vitasorozat. Tanulságait az akción túl, a mindennapi politikai munkában is kívánatos hasznosítani. Az ideológiai és a művelődési politikában javul, — de még további erősítésre vár — a lakosság, az ifjúság hazafias nevelése, a honvédelemre való felkészítése. A szemlélet formálását és a nevelőmunkát jól segítették a megyében állomásozó honvédségi alakulatok. Sajátos feladataik mellett részt vállalnak a települések politikai, társadalmi életében, bekapcsolódnak a fejlesztési feladatok megoldásába. Mindez nem csökkentheti az éberséget és a harcot a nacionalizmus és a kozmopolitizmus megnyilvánulásaival szemben. Ezek időnként más és más kérdésekkel kapcsolatban törnek felszínre. Eredményeink, módszereink túlbecsülése, vagy fejlődésünk lebecsülése is gyakran vezet torzulásokhoz, főleg az értelmiség és a fiatalok egyes rétegeinél. Egyben a párttagság tudatában és politikai fellépéseiben is szükséges erősítenünk az ellenséges ideológiák és az imperialisták fellazítási törekvései elleni harcot. Lakosságunk mindvégig élénken érdeklődött a szocialista építőmunka nemzetközi feltételei iránt. Mélyült és tudatosodott a szolidaritás a nemzetközi munkásmozgalom, a népi felszabadító harc, az antiimperialista és