MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1975. február 7.

2/133. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-50. • 1975. február 7. - Napirend: - 1. A megyei pártbizottság írásos jelentése a küldöttértekezletnek a X. kongresszus óta végzett munkáról. - - Jelentés. 15-45. [brosúra]

A termelőszövetkezetek egyesülése jelenleg is folyamatban van. A fejlődésre jellemző, hogy átlagos nagyságuk másfélszeresére nőtt, 2500 ha/termelőszövetkezet, miközben a korábbi 180 termelőszövetkezet területén jelenleg 120 működik. A szövetkezeti egyesülések politikai előkészítésében nagy szerepük volt a járási, városi pártbizottságoknak, a szövetkezeti pártszervezeteknek. Eredményeként a koncentrálásra irányuló gazdaságpolitikai célkitűzéseink találkoztak a szövetkezeti tagság helyeslésével. Ahol viszont a politikai előkészítő munka nem volt kielégítő, s a tagság nem ismerhette meg a célkitűzések lényegét, előnyeit, meghiúsult az egyesülés. (Pl. Dömsödön, Abonyban.) A termelőszövetkezetek tervszerű fejlesztési koncepciók alapján egyesültek. Helyenként azonban túlzások is jelentkeztek, amivel szemben fel kellett lépni. Pl. a nagykátai járásban voltak olyan törekvések, hogy a személyi és tárgyi feltételek biztosítása nélkül állami gazdasághoz hasonló nagyságú szövetkezetet hozzanak létre. A járási párt végrehajtó bizottság erre vonatkozó állásfoglalását a megyei párt végrehajtó bizottságnak kellett hatályon kívül helyeznie. A szövetkezetek egyesülésének politikai jelentőségét növeli, hogy néhány helyen lehetővé vált pártbizottság, vagy pártvezetőség létrehozása és ezzel magasabb szinten a pártmunka megvalósítása. A gazdálkodási színvonal javulásának eredményeként évek óta nincs veszteséges állami gazdaság. Csökkent azoknak a szövetkezeteknek a száma is, amelyeket szanálni kellett. Amíg 1970-ben 8 szövetkezet 51 millió Ft-os veszteséget „produkált", addig 1973-ban 4 szövetkezet 14 millió forintos veszteségét kellett rendezni. A hiányok többsége a kedvezőtlen gazdálkodási adottságok miatt keletkezett, néhány helyen azonban a hozzá nem értő, felelőtlen gazdálkodásból. A Központi Bizottság 1974. december 5-i határozata felhívta a figyelmet a külgazdasági háttér minőségi változásából fakadó problémákra, a külkereskedelmi cserearányromlás következményeire, a belső tartalékok feltárásának körültekintőbb hasznosításának fontosságára. Mivel ezekkel a hatásokkal hosszabb távon számolni kell, tartósan befolyásolják legfontosabb gazdaságpolitikai feladatainkat is. Ezek közül továbbra is kiemelkedő helyet foglalnak el: a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelése; a termékszerkezet korszerűsítése; a takarékos gazdálkodás; a beruházási tevékenység javítása; az irányító munka és a szervezésfejlesztés jobbá tétele. Az életszínvonal alakulása A megye lakosságának életszínvonala a párt életszínvonal-politikájának megfelelően alakult. Gazdagabbá, teljesebbé vált az emberek élete. Nagyobb igényeket támasztanak környezetükkel, s a társadalommal szemben. A megyében évek óta — a Budapestre járókkal együtt — teljes a keresőképes lakosság foglalkoztatása. Az aktív keresők aránya 1960-ban 49% volt, ez 1970—74-re 50%-ra emelkedett. Különösen figyelemre méltó a kereső nők arányának 19,7%-os növekedése. A teljes foglalkoztatás és a társadalmilag elfogadható személyi jövedelmek rendkívül nagy biztonságérzetet jelentenek a munkásoknak, s valamennyi dolgozónak, ami hatással van a politikai munka eredményességére. Az életszínvonal alakulásában meghatározó szerepe van a személyi jövedelmek növelésének. A tervidőszak első éveiben bérfejlesztésre legkevesebbet a nagyipari vállalatok, a legtöbbet pedig a kisvállalatok, szövetkezetek és a kisiparosok tudtak fordítani. A szocialista nagyiparban dolgozó munkások jövedelmének növekedése volt a leglassúbb, ami feszültségeket váltott ki. A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése feloldotta ezt az ellentmondást, s hatékony intézkedéseket hozott a munkások bérének emelésére. 1973-ban a megye ipari üzemeiben dolgozó mintegy 57 ezer munkás a központi alapokból 9,3 millió forint havonkénti béremelésben részesült. A bérfejlesztés után a munkások évi