MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

dologra utaljak. Gyakorlatilag megszűnt az a lehetőség, hogy a középiskolai tanár bekerülhet az egyetemre oktatónak, mert az egyetem csak belülről szerzi és lépteti elő kádereit. Pedig ez is beletartozna a pedagóguskar megbecsülésébe, mégha ez nagyon kevés embert érint is személy szerint. Szeretném megismételni — bár erről nagyon sok szó esett —, ^togy a fiatalok érvényesülése nem egyszerűen statisztikai kérdés. Üj vezető állások ezrei vagy tízezrei nem lesznek olyan ütemben, mint 1945-ben vagy 1957-ben. De amikor arról beszélünk, hogy a fiatal dolgozókat jobban becsüljük meg, nem is f erről van szó, hanem arról, hogy a végzett fiatalok szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek, ott bizalmat kapjanak, gondolataikat, reális szakmai terveiket megvalósíthassák. Ez elsősorban közgondolkodás kérdése, amelynek fejlesztésében a Központi Bizottság mai állásfoglalása rendkívül sokat segíthet. Az, hogy az üzemben a fiatal szakmunkások, technikusok és mérnökök képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgozzanak, nemcsak ifjúságpolitikai kérdés, és nemcsak megoldható dolog, hanem egyenesen népgazdasági érdek és éppen ezért megoldandó feladat is. A vitában szó volt arról is, hogyan tegyünk többet a munka, főként pedig a fizikai munka megbecsüléséért. A padnál dolgozó szakmunkástól a kutató tudósig becsülni kell a szakembereket és munkájukat. A szakemberek tömege népgazdasági tényező és távolról sem közömbös a szocializmus számára, hogy ezzel a népgazdasági tényezőt jelentő hadsereggel jól vagy rosszul gazdálkodunk-e. A vitában az elvtársak megerősítették a Központi Bizottság elé terjesztett javaslatnak azt a megállapítását, hogy ^ különösen a gyakorlati képességek, a fizikai munka megbecsüW lésében vannak tennivalóink. Sem politikai, sem népgazdasági szempontból nem mehetünk el szó — és tett — nélkül amellett, hogy nálunk a köztudatban hellyel-közzel nemcsak az értelmiségi szellemi munkának, de az „irodai" munkának is nagyobb becsülete van, mint a fizikai munkának. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban kommentár nélkül idézzek egy polgári politi„kust, aki így fogalmazott a húszas évek végén: „Meg kell értetnünk, hogy több ész kell egy héttonnás gőzkalapács kezeléséhez, mint ahhoz, hogy gépiesen összeadjunk számoszlopokat egy üzleti könyvben." Tolsztoj írja, hogy az ember nem élhet anélkül, hogy ne higy-