MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.
2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]
Beszédekben, publicisztikai írásokban nagyon gyakran — szerintem ok és szükség nélkül — felváltva használják az „ifjúság'' és a „fiatalok" kifejezést, holott ezek nem pontosan ugyanazt jelentik. Én azt tartom helyesnek, hogy amikor általános megítélésről van szó, akkor ifjúságról beszéljünk, amikor pedig a differenciált megítélésről, akkor fiatalokról szóljunk. Ami az ifjúságot illeti, politikai, erkölcsi állapota, helyzete szorosan összefügg a társadalom politikai, erkölcsi állapotával és helyzetével. A szocializmust építő magyar nép életének, tevékenységének minden területén megfelelően és méltóképpen jelen van az ifjúság. A fiúk és leányok — a magyar ifjúság óriási tömegei — vagy tanulnak, készülnek a szocialista építőmunkára, vagy már részesei is az építésnek. Tevékenységük a becsületes, egyszerű kötelességből elvégzett munkától a nagyon szép példamutatásig terjed. A szocialista munkaversenyekben, a szocialista brigádmozgalomban — ezt a statisztika is tanúsítja — az ifjúság nagyon szépen, számarányának megfelelően, ha nem annál nagyobb mértékben vesz részt. Szerintem ez a magyar ifjúság alapvető megítélésének helyes kiindulópontja és mércéje. Persze, ha valaki azt kérdezi, milyenek a fiatalok, már rendkívül nehéz válaszolni, ugyanúgy, mintha valaki azt az abszurd kérdést tenné fel, hogy milyenek a felnőttek? A legegyszerűbb válasz, hogy különbözőek. Amikor tehát arról van szó, milyenek a fiatalok, differenciálnunk kell. Különben csak üres szalmát csépelünk és frázist pufogtatunk. Nagyon fontos az is, hogy miként ítéljük meg az ifjúság társadalmi törekvését. A tőkés világ, a vezető kapitalista hatalmak társadalmában élő ifjúság megmozdulásaira — legyenek azok akár az Egyesült Államokban vagy Japánban, Franciaországban vagy az NSZK-ban — a különbözőségek mellett fő vonásként az a jellemző, hogy fellépésük összhatásában a kapitalista ideológia és politika, a burzsoá társadalmi rendszer elutasítását célozza. Ez a törekvés sokszor nagyon kialakulatlan formában, anarchikusán megy végbe. Amennyire világosan kitűnik a fennálló rendszer tagadása, annyira látnunk kell azt is, hogy csak az ifjúság egy része kapcsolja össze a kapitalizmus tagadását a szocialista vendszer igenlésével, az érte való harc vállalásával. Mire törekszik az ifjúság a szocialista országokban? Igyekezetüket alapvetően az határozza meg, hogy szemben a kapitalista országok ifjúságával nem tagadják, hanem igenlik a rendszert, a szocializmus ideológiáját, politikáját. Érthető viszont, hogy a
