MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

ifjúság nevelésének egyik lényeges kérdése, hogy tetteink és szavaink között összhang legyen. Növeli felelősségünket az is, hogy az ifjúság szükségképpen korlátozott tapasztalatai miatt is a mi magatartásunk alapján ítél. A felelősség lényege az, hogy àz idősebbeknek mindenkori kötelessége az őket követő nemzedék nevelése. Még inkább kötelesség ez a szocializmusban. Nemcsak a szülők és pedagógusok, de minden felnőtt munkás, paraszt, értelmiségi, minden munkavezető, minden funkcionárius, minden öntudatos ember szerepet játszik a fiatalok bevezetésében a szakmába, a szervezett munka, a felelős emberek világába. Nem ritka eset, hogy mi, felnőttek bizalmatlanok vagyunk a fiatalokkal szemben. Vannak, akik egyes fiatalok indokolt kritikai megjegyzései mögött is rendszerellenességet gyanítanak, kérdéseikre türelmetlen vagy sablon válaszokkal reagálnak. Ügy gondolom, az eddiginél határozottabban kell fellépnünk a sablonos „válaszok" ellen. Előfordul, hogy egy-egy fiatalt eltérő ízlésük miatt morálisan és ideológiailag elmarasztalnak, vagy egyedi jelenségekből tévesen általánosítanak. Az ilyen előítéletek is eredményezhetik olykor a fiatalok ellenzékbe vonulását és azt, hogy lebecsülnek bennünket, az idősebbeket. Az ifjúság össztársadalmi nevelésének feltétele, hogy küzdjünk a saját magunk ilyen beállítottsága ellen, hogy a nevelői felelősséget a legszélesebb körben tudatosítsuk. A kérdés politikai jelentőségét figyelembe véve, itt különösen szükség van a kommunista felnőttek példamutatására, világnézeti tudatosságára. A felnőtt társadalom felelősségének hangsúlyozása nem jelenti azt, hogy formálisnak tekintjük az ifjúság öntevékenységét. A tudatban, öntudatban, egyéniségben, tapasztalatokban növekedve tulajdonképpen majd minden életkornak megvan a maga sajátos felelőssége önmagáért, amelyet egyetlen ember sem háríthat másra. Ez a felelősség természetesen mindig a társadalom befolyásával, a felnőtt társadalom hatásával együtt érvényesül, de semmivel sem helyettesíthető része az emberré válás egészének. Egy viszonylag hamar kereső pályára lépő munkásfiatal természetesen hamarabb és nagyobb arányban válik felnőtté, s ezzel önmagáért felelőssé, mint az a kortársa, aki tovább tanul és 18 vagy 23 éves koráig főként iskolai keretek között találkozik a társadalommal. A fiataloknak lehetőséget kell adni, hogy érvényesítsék a saját felelősségüket is, nemcsak a magánéletben és nem is csak