MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

Lenintől tanultuk, hogy a szocialista társadalom felépítésének egész korszaka forradalmi jellegű. Különböző állomásai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltételezik. A hatalom megragadása idejének forradalmi erőfeszítéseit történelmileg betetőzte, követte és követi a szocialista gazdasági-társadalmi rend — korántsem „egyszerű" — kiépítése és felépítése. Ennek a szükségszerű és „átugorhatatlan" feladatnak a megoldása nem kevésbé forradalmi, mint a nyílt osztályharc volt. Sőt, Lenin relatíve „könnyebbnek" ítélte a hatalom megszerzését: „Ez a má'sodik feladat nehezebb az elsőnél, mert semmi esetre sem oldható meg egyetlen hősies fellángolással, hanem a tömegek közt végzett hétköznapi munkához szükséges legtürelmesebb, legállhatatosabb, legnagyobb hősiességet követeli meg." Szubjektív hite és szándéka ellenére is a forradalom kárára cselekszik az, aki a különböző feladatok történelmi sorrendjét nem akarja tudomásul venni. Jóhiszeműen is árt az, aki ott és akkor akar közvetlen hatalmi harcot folytatni, ahol és amikor a szocialista építő-szervező munka van elsősorban a történelem napirendjén. Napjainkban nálunk érvényes a költő — Arany László — szava, amelyet a múlt században más történelmi helyzetben mondott: „A haza dolga: gordius-kötés, de kard nem oldja meg, csak küszködés." Ezt a mi nyelvünkön úgy fogalmazhatjuk meg: Magyarországon ma az a forradalmár, aki a szocialista építőmunkát történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és éppen ezért szívós, mindennapi tevékenységgel szolgálja. Ez egyben a szocialista világrendszernek, a kommunista világmozgalomnak a támogatását is jelenti. A mi internacionalista, a világ minden szociális és nemzeti felszabadító harcával szolidáris politikánk hatékonyságának éppen az a mutatója, hogy a magunk konkrét feladatait hogyan és milyen ütemben tudjuk megvalósítani. Vannak, akik az „örök" ellenzékiség nevében lépnek fel, s megbélyegeznek mindenkit, aki a fennálló mellett szól vagy tesz, hamisan felhasználva a tőkésországokban a fennállóval való szembenállás — gyakran felszínes szembenállás — különböző formáit kifejező nonkonformizmus fogalmát. Ezekkel szemben kategorikusan kijelentjük, hogy a társadalomért való tett, a hatékony munka a határozott igen-mondást is megkívánja. Ezt az „igent" minden becsületes fiatal büszkén vállalhatja, mert annak a nagy emberi célnak, a kommunizmusnak a vállalását jelenti,