MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. május 18.

2/99. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-93. • 1970. május 18. - Napirend: - 1. A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése és a KB állásfoglalásából adódó feladatok az 1970. február 18-19-ei ülés határozata alapján. - - A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése. (Az MSZMP KB 1970. február 18-19-ei ülésének anyaga.) [brosúra]

de maradéktalan megvalósulásuk állandó, s nem is rövid ideig tartó folyamat. Az a tény, hogy — belső viszonyainkat tekintve — túlvagyunk a legélesebb osztálykonfliktusokon, hogy túljutottunk a kizsákmányolás felszámolásán, a kenyérgondokon, nem jelenti azt,hogy életünk minden vonatkozásában egyszerűbb, problémamentesebb lett — de különösen nem jelenti azt a fiatalság számára. Ma is figyelmet érdemelnek Gorkijnak 1926-ban leírt szavai: ,.Képzelje csak el, ml lesz — írja egyik levelében —, ha az emberek tízezreit és százezreit nem az a kérdés fogja szenvedélyesen izgatni, hogyan lehet kényelmesebben élni, hanem az: miért élünk?" Az ifjúság mindig is hajlamos volt arra, hogy az ilyen „végső" kérdéseket feltegye s azokra választ várjon, illetve választ keressen. Az a tény, hogy még korántsem oldottunk meg minden kérdést, az a történelmi tapasztalatokkal nem, vagy korlátozottan rendelkező fiatalok számára másként vetődik fel, mint a mi számunkra. A szocializmusban való teljes otthonosság érzése az ifjúságnál azzal is együtt jár, hogy meglevő hibáinkat, fogyatékosságainkat anélkül bírálják, hogy társadalmunk mai helyzetét a múlttal össze tudnák vetni. Hozzátehetjük, hogy az élettapasztalatok híján, de néha a mi hibánkból is, problémáink objektív okai felől sem rendelkeznek kellő tájékozottsággal, ismeretekkel. Röviden szólva, kritikai magatartásuk nem párosul annak élményszerű tudatával, hogy fejlődésünk honnan vezetett idáig. A tökéletesség igényét lényegében a szocializmus, a mi társadalmunk ültette el bennük. De lehetetlen nem figyelnünk arra, hogy ezt az alapjaiban helyes kritikai magatartást elég könnyen billentheti át indulatos oppozícióba a problémák megoldatlansága, a fiatalság tájékozatlanságával visszaélő ellenséges ideológiai hatás, de akár a szocialista eszmények hiánya, vagy munkánk hibái is. • Meg kell találnunk a hangot az ifjúsághoz. Azaz: elemeznünk kell helyzetüket, igényeiket, elválasztani — velük együtt gondolkodva és cselekedve — követeléseikben a tiszta búzát a konkolytól, a reális feladatot és tennivalót a politikai demagógiától, az utópikus „kell"-től, a „legyen"-től anélkül, hogy a „van" minden, már túlhaladott vagy önmagában is vitatható részelemét görcsösen védenénk. Minden kérdésről nyíltan, egyenesen kell beszélnünk, az ifjúság nehezen tudja elviselni a mellébeszélést.