MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1970. március 19.
2/97. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-90. • 1970. március 19. - Napirend: - 1. Jelentés a munkásosztály helyzetéről szóló 1958. évi KB-határozat végrehajtásának Pest megyei tapasztalatairól. - - A munkásosztály helyzete Pest megyében. 44-78. [brosúra]
.,Ma már a vita túljutott azon. hogy a munkásosztály fogalmába csak a közvetlen termelőmunkát végzőket (fizikai munkások) sorolják. Általában a szocialista országokban tendenciájában elismerik a technikusi munkát végzőket, a szolgáltató ágazatok dolgozóinak fokozatos integrálódását a munkásosztályba, de e folyamat megítélésében még számos eltérő vélemény van". Ezek tisztázása az elméleti és gyakorlati politikai munkát végzők számára egyaránt feladatot jelent. Az mindenesetre világos, hogy nekünk, a mindennapi gyakorlat számára a munkásosztály fogalma adott. . Nekünk az ipari üzemekben, a munkasokért és a munkásokkal együtt | kell politizálni és javítani az e téren végzett munkánkat. Mindenekelőtt nagyobb súlyt és szerepet kell biztosítani a munkásoknak a vezetésben (főleg a politikai, társadalmi testületekben), de növelni kell emellett a gazdasági kérdésekben való tájékozottságukat, jártasságukat is. Több, érdemibb tájékoztatást kell adni a munkásoknak a társadalomés gazdaságpolitikánkról. El kell érni, hogy gazdaságpolitikánk sok fontos elemét, — árak, bérek, foglalkoztatás, szociálpolitika, — a közvélemény számára elfogadhatóbban megtudjuk magyarázni. Akkor jobban elvárható lesz az is, hogy a munkásoknál is jobban kialakuljon a nemzeti jövedelem növelése és saját munkájának színvonala közötti szorosabb össze F üggés, valamint a gyár egésze, és az adott munkahely közti kapcsolat. Ez a munkafegyelem javulásában a gyár, népgazdaság egészéért érzett felelősség gyakorlásában kell, hogy kifejezésre jusson. E tekintetben különösen támaszkodhatunk a munkás-törzsgárdára, amit a Pest megyében nemrég lezajlott törzsgárda aktívaértekezletek is bizonyítottak. É Természetesen az éremnek két oldala van. Nem elég a munkások politikai öntudatának növelésére építeni, ha egyidejűleg nem tudjuk felszámolni az üzemek vezetésében fellelhető lazaságokat, a létszám- és bérgazdálkodás hibáit, a munkaszervezés zavarait, az ismétlődő anyag- és kooperációs nehézségeket. Ezek megoldása a gyárak, vállalatok vezetőire hárul, amit a munkások alapvető érdekeit szem előtt tartva kell megoldani. A munkások véleményének, ilyen irányú kezdeményezéseinek szélesebben kell teret biztosítani, felvázolva az üzemi demokrácia minden egészséges törekvését. Szeretném külön kiemelni a jövedelem-differenciálás problémáját. A munkások többsége elfogadja és érdekelt is abban, hogy a végzett munka mennyisége és minősége szerinti elv legyen a jövedelemfelosztás alapja.
