MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1964. június 4.

2/43. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-55. • 1964. június 4. - Napirend: - 1. Irányelvek Pest megye állattenyésztésének fejlesztésére. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-31.

A szarvasmarha létszám alakulásával foglalkozva nem emiitettem az elhullásokat, holott az irányelvekből kitűnik, hogy a KSH. szerint az elmúlt évben megyénk területén a borjak 6,4 %-a hulott el. Ennek ellenére magas is kinos pontosságai mérem évek óta a tsz-ek közös állatállományában jelentkező elhullásokat , egyrészt a KSH, által gyűjtött adatok, s ettől függetlenül az állatorvosok által szolgáltatott adatok alapján. A kettő között lényeges eltérés van, de ezenttal nem térek ki annak indokolására, hogy ennek mi az oka, s hogy melyik adat közelíti meg jobban a tényleges helyzetet. A KSH adatai szerint pl. termelőszövetkezeteinkben 1963-ban átlagosan 65.ooo db. sertést tartottak és ebben az évben összesen elhullott 2o.683 db. ez a 65.ooo-nek valóban 32 %-a volna. Ha azonban éppen a KSH, adatai alapján megvizsgáljuk, hogy az év eleji és évvégi azonos átlag szám mellett évközben mennyi sertés fordult meg a gazdaságokban ugy megállapíthatjuk, hogy a természetes szaporulatból és a vásárlásból lo4.222 sertéssel növekedett és 112.o51 db-al csökkent az állomány. Ha a halmozott veszteséget ehhez a tényleges és nem átlagos számhoz viszonyítom ugy helyes képet kapok, amely ebben az esetben 11,7 ,i-ot mutat. Az 1962 évi adatokat azonos módon mérve 14,5 %-os volt a sertés elhullás. Ha a 2 év abszolult számait helyezem egymás mellé akkor az 1962. évi 24.ooo db-os elhullásnak ez évben 2o.ooo-re történő mérséklődése helyesen támasztja alá a SS-okban kifejezett javulást. Jóllehet es a %-OB eredmény a sertéstenyésztésben viszonylagos javulásról tanúskodik, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a növendékmarha és baromfi elhullások mértéke 1962-höz viszonyítva megnőtt. Nem lehet megnyugtató számunkra az sem, hogy a szarvasmarha, elhullások 85 fe—a szopós borjak között fordult elő, s hogy ezekben az elhullásokban elsősorban a tartási és takarmányozási viszonyokat kell elmarasztalni. A borjú elhullások döntő többbsége u.n. borjuvérhas, colidysenteria következtében, másrésze a légutak vírusos gyulladása következtében állott elő. Mind két betegség a nagyüzemi borjunevelés gyermek-betegségéinek tekinthető. A fejlődés jelenlegi szakában azonban e gyérmekbetegságektc'l meg kell szabadulnunk. Mind azoknak, akik borjuneveléssel foglalkoznak vagy a zt iráányitják tudniok kell, hogy az . újszülött borjak anatómiai és ílettani viszonyai nem változtak meg azzal, hogy nagyüzemi viszonyok közé kerültek.- A nagyüzemi körülményeket kell szakszerűen az újszülöttek adottságaihoz igazítani. A borjuvérhas okozói a coli-baktériumok a környezetben mindenhol megtalálhatók. Ha a szervezetbe jutásukat korlátotzuk, vagy az újszülöttek természetes ellenállóképességét magasfokon tartjuk, a baktériumok nem fognak számottevő károkat okozni. A sok és együttartott állat között azonban elég egynek megbetegedni, hogy ürülékével és váladékával a többit is gyorsan megfertőzze. A nagy tömegben termelt tej-be bekeverik a hanyag gondozók által nem sterilen kezelt tejet és minden borjú fertőzött tejet kap. A higénikusan tartott korszerű borjunevelőben ne zsúfoljuk öszsze az állatokat és szárazon bő-almon helyezzük el őket. Sterilen termelt és kezelt olyan tehenek tejével itassuk azokat, amelyek megfelelő belértákü, sókban és vitaminokban gazdag takarmányon tartottak, akkor biztos, hogy a borjú elhullások minimálisak lesznek, az igy felnevelt állatok egészségesek és jóitermelők maradnak.