MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1961. november 23.

2/24. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-60. [Rendkívüli, kibővített ülés.] • 1961. november 23. - Napirend: - 1. Beszámoló az SZKP XXII. kongresszusáról az MSZMP KB november 17-i határozata alapján. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-53.

Matusek elvtárs: /megyei PTO vezető/ Kedves Elvtársak! Horváth elvtárs beszélgetésre hivott fel bennünket, én élek ezzel a lehetőséggel. Lehet, hogy egy kicsit hosszabb leszek, de gondoljanak arra az elvtársak, hogy elég keveset beszéltem eddig pártbizottsági üléseken, és sok időt takarítottam meg, ezt most felhasználom. Több személyes dolgot, vagy inkább több velem kapcsolatos dolgot vetek fel. Ezt m. nem szerénytelenségből teszem., van ugy néha; az embernek szüksége van rá, hogy elmondja a gondolatait a kollektivánali. Ez a pártbizottság választott meg engem, s ez előtt a pártbizottság előtt vagyok felelős, s ez a pártbizottság felel is értem. Szükségesnek tartom, hogy néhány gondolatomat kifejthessem. Elvtársak! Egy ilyen kongresszus, mint a XXII. is volt nagyon sokféle gondolatot érzelmet kelt fel az emberben. Eléggé elfoglalt emberek vagyunk, lefoglalnak a napi gondok. Még a kifejezetten propaganda munkával foglalkozókat is, a pártoktatás organizmusa, életbe tartása, különböző szervezeti feladatok eltéritenek attól, hogy kellően, alaposan tudjanak foglalkozni elméleti,vagy elvi kérdésekkel. Egy ilyen jelentőségű kongresszus után, mint a XXII. volt önkénytelenül adódik, hogy az ember felemeli a fejét a munkából és gondolkodik, és le is hajtja a fejét mert sok gondolkodásra készteti. Gondolkodásra, mégpedig két irányban: gondolkodik a jövőn, de elgondolkodik a múlton is. Én Horváth elvtárs beszámolójával, a Központi Bizottság vasárnap megjelent határozatával teljes mértékben egyetértek. Amikor a jövőről gondolkodom sem tudom gondolataimat elválasztani a régiektől. Nem tudom nem összehasonlítani azokkal a tanításokkal, amit akkor kaptam, amikor a munkásmozgalomba x bevezettek, amikor először kisértek haza az elvtársak és megpróbáltak faragni valamit az akkori szőke gyerekből. Mi volt akkor számunkra a kommunizmus? Akkor az én számomra egy ragyogó, biztosan eljövő, de távoli jövő volt. De tanitóim számára is az volt. Ha a kommunizmusról beszéltünk unokáinkra, vagy azok fiaira gondoltunk; nekik már biztos eljő. Elgondoltuk mily ragyogó jövőt készitunk elő, vagy járulunk hozzá az előkészítéséhez azzal, hogy a munkásmozgalom harcosai, a kommunista ifjúsági mozgalom harcosai vagyunk. Mi volt számunkra akkor a Szovjetunió? Diadalmas, reménysugár, de amelynek mégis rendkivül nehéz gondokkal kell küzdenie, es körülfogva az acsarkodó imperializmussal. Az imperialisták háborús fenyegetésével versenyffutó egyetlen proletár állam volt. És kötelességünknek tartottuk, hogy'amit tudunk tegyünk meg érte, vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Minél több embert világosítsunk fel /ha arra majd sor kerül, hogy a fegyvereket a horthysta tisztek, és ne a Szovjetunió ellen fordítsák/. Ma látó távolságba, szinte megfoghatóvá vált számunkra a kommunizmus. Mérhetetlen ez az eredmény. Számokban, tételekben szinte ki sem fejezhető. Mégis szükségesek ezek a mutatók, mert teljesitésíikkel szinte pontosan mérhetjük ennyi év alatt ide és ide jutunk.