MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1961. november 23.
2/24. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-60. [Rendkívüli, kibővített ülés.] • 1961. november 23. - Napirend: - 1. Beszámoló az SZKP XXII. kongresszusáról az MSZMP KB november 17-i határozata alapján. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-53.
Az elvtársak, látják, hogy ez a harc milyen eredményekhez vezet, a gyarmatok egymás után szabadulnak fel, igaz, hogy nem szocializmus van. mindjárt, de nagyon fontos, hogy del Amerika, Ázsia különböző országaiban a tömegek mindinkább felénk hajlanak minin ellenséges mesterkedés ellenére. A tömegekért vívott aharcban óriási jelentősége van a szektásság elleni harcnak. Nézzék meg az elvtársak a szektásoknak a háború kérdésében! álláspontját, Azt mondják a szektások, hogy a háború nem elkerülhető, azt mondják, hogy a szocializmus nem győzhet háború nélkül. Azt mondják, hogy van bombánk, de az Amerikának is van, bár kisebb. Ha pl, feltesszük a kérdést mondjuk az olasz munkásnak " nálatok kapitalizmus van, felszabadulhattok egy háborúval", de ennek következménye lehet, hogy egy odaszórt bombatámadás hamuvá égeti azt a helyet, akkor azt mondja az ember, hogy inkább legyen kapitalizmus, háború semmiképpen sem legyen. Látjuk hogy az olyan elméleti tetei, hogy a szoc. nem győzhet há-- • ború nélkül - hová vezetne. Az emberiség többsége soha nem akart háborút. Volt ugyan háború, de nem a szoc. országok kezdték, hanem mindegyik háború eredményizett felszabadulást ás ott győzött a forradalom. Az első háború óta megváltoztak a viszonyok napirendre tűztük a kommunizmus épitését, most más erők működnek közre, úgyhogy az a torzítás, hogy csak háború árán győzhet a szocializmus - az árt a szocialista erők fejlődésének a munkásmozgalomnak, erkölcsi hatalma kiterjesztésének a népek között. Többek között ez az oka annak, hogy a személyi kultusz újra napirendre került és ilyen súlyt kapott a kongresszuson, mint ahogy ott tárgyalták. Az volt az álláspont, hogy őszintén, az elmúlt időben napvilágra került dolgok teljes feltárásával meg kell mondani - hogy"tudja meg mindenki - mi történt, milyen hibák voltak, vonjuk j"elelősségre a hiba elkövetőit és vértezzük fel népünket a hibák ellen. Mi mindannyian, akik kommunisták vagyunk érezzük a felelősséget mert igy, vagy ugy hozzásegítettük azokat az embereket, akik a hibákat elkövették. Mindannyian azt a következtetést vonhatjuk le, hogy soha többé ilyen hibákat nem követünk el és amikor azt mondjuk, hogy nem segítünk ilyen hibák elkövetésében, ugyanakkor azt is mondjuk, hogy mindenkinek segítünk a hibák megkakadályozésa érdekében. Szabad levegőben, szabad légkörben kell dolgozni, hogy el merjék mondani az emberek az őszinte véleményüket, merjék megvitatni a dolgokat, hogy legyen mód elsősorban párton belül, hogy mindenki kifejthesse véleményét, aggodalmát, hogy a kollektív bölcsességgel lehessen határozni fontos kérdésekben. Belmerült a kongresszus idején emberekben, hogy jó-e és kell-e megint bolygatni Sztálint, mert megint rágódni fog rajta a kapitalista sajtó. Gondolom, minden lelkiismeretes kommunistában is felmerült ilyen gondolat, hogy jó-e ez, vagy mennyi jó származik belőle. Amikor az ember végig-gondolta, egy kicsit tul tette magát azon a viszonylag rossz gyakorlaton, ami egyikünkben, másikunkban évtizedeken keresztül helytelenül megrögződött. Félreérthetetlenül le kell szögezni: van-e valakinek joga elhallgatni ezeket a hibákat. Arról van szó, hogy a munkásmozgalomban a tagság megválassza a különböző szintű vezetőket. Központi Bizottságot, megbízza őket a párt vezetésével és ezek közül a vezetők közül egyik-másik súlyos hibákat, megint mások súlyos bűnöket követnek el. Ezt aztán azért hallgassuk el, mert árt a mozgalomnak! Nyilvánvaló, hogy csak egy választ lehet adni:
