MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. november 25.
2/19. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-65. • 1960. november 25. - Napirend: - 1. A téesz-mozgalom helyzetének és a mezőgazdaság fejlesztésével, illetve szocialista átszervezésével kapcsolatos feladatok megvitatása. - - Határozat. [Javaslat.] 44-50. [brosúra]
és a kulturális munkában is. Mindent összegezve: a tsz-ekben a KISZ tevékenységének iránya pozitív, de még kezdetleges. c) A megyei nőtanács irányításával 100 tsz-nőbizottság jött létre. A nőbizottságok eredményes munkát fejtenek ki a munkában való résztvétel érdekében és a nők jogainak védelmében. Munkájuk nagyobb támogatást érdemel. Sok helyen még mindig nem tekintik a nőket a férfiakkal egyenértékűnek, egyenjogúnak. A vezetőségekben kevés a számuk, annak ellenére, hogy a tagságnak kb. 40%-a nő, és a munkában ennél nagyobb arányban vesznek részt. Rövid idő alatt el kell érni, hogy a tsz-ek többségében létrejöjjön a nőbizottság. 3. A párt megyei végrehajtó bizottsága nem tudta maradéktalanul érvényre juttatni a megyei pártbizottság tanácsokra vonatkozó határozatát. A tanácsoknak és apparátusuknak tevékenységében még nem jut kifejezésre a szükséges határozottság, a szövetkezetek ^életét alapvetően érintő problémák megoldásában. Fontos kérdések megoldása hetekig elhúzódik. A munkában, az intézkedésekben még igen sok a bürokratikus vonás, még nem jellemző az operatív munkastílus. Még a vezetőknél is előfordul, hogy a tsz-ek által felvetett problémák megoldására tett helyes javaslatokra „nem"-mel válaszolnak. Azt megmondják, hogy mit nem lehet tenni, de a megoldásra megfelelő segítséget nem adnak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanácsok mezőgazdasági apparátusának szervezeti felépítésében — a kialakult új helyzetnek megfelelő — változásokat szükséges végrehajtani. A jelenlegi szervezeti felépítés megfelelt akkor, amikor a tanácsi területnek még csak 10—15 ( ',' 0-a volt szövetkezeti. Ma már azonban nem megfelelő. (A szükséges módosításokra javaslatokat kell kidolgozni, és azokat a felsőbb párt-, illetve állami szervekhez el kell juttatni.) ^ 4. Az ipari üzemek termelőszövetkezeteket patronáló tevékenysége sokat javult, és sok helyen eredményeket hozott. Az eredmények elsősorban gazdasági, másodsorban politikai jellegűek. Ez természetesen jónak mondható, mert a gazdasági segítség végső fokon politikai segítséget is jelent, s ez megfordítva is érvényes. Bírálat főként azért éri a patronáló munkát, mert az esetek jelentős részében ezt a tevékenységet nem azok a személyek végzik, akiket a Központi Bizottság Titkárságának határozata ezzel megbízott. Általánossá vált és eredményekre vezetett az a patronáló tevékenység, amelyet az állami gazdaságok és a jól működő termelőszövetkezetek vezetői fejtenek ki a gyenge termelőszövetkezetekben. 5. A tsz-tagság többsége becsületesen dolgozik, bízik a szövetkezetben, ezért a tsz-ek nagyobb része eredményesen zárja az 1960-as évet. A termelőszövetkezetek mintegy 30%-ában a gyenge gazdálkodás okai a következőkben összegezhetők: a) Ezekben a szövetkezetekben a vezetés nem oldódott meg megnyugtatóan. Politikai, gazdasági és szakmai kérdésekben a vezetőség nem szilárd. Tapasztalat híján nem tudják megoldani a kialakult nagyüzem vezetését. b) A tagság egy részében még felülkerekedik a régihez való ragaszkodás, s a maradi szemlélet a gazdálkodásban. c) A fentieket kihasználja az ellenség és komoly zavarokat okoz. Pl. tavasszal, a növényápolási munkák kezdetén, néhány községben igyekeztek a közös munkát megakadályozni, a tsz-t szétbomlasztani. Az ellenséges tevékenység komoly zavarokat okozott egyes helyeken, ahol — ha átmenetileg is — félre tudták vezetni a tagságot. A megyei szerveknek határozott intézkedésekkel sikerült a reakciót, az ellenséges tevékenységet visszaszorítani, de még manapság is előfordul ellenséges hírverés. Általános tapasztalat, hogy az ellenség tevékenysége, a reakciós hírverés ott nem tudott zavart okozni, ahol megfelelő politikai munka folyt, és nem hanyatlott a forradalmi éberség. Ezért a rendszeres politikai munka végzése, a forradalmi éberség minden becsületes ember fontos kötelessége. 6. Az 1960. évi termelés alakulása a szövetkezetekben a következő: a) Az újonnan alakult és területileg megnövekedett tsz-ek is sikerrel rakták le a közös állatállomány alapjait. Legszembetűnőbb a fejlődés a sertés anyakocaállomány kialakításában. Amíg 1960. március 1-én alig 2100 db anyakoca volt a termelőszövetkezetekben (100 k. hold szántóra 1 db jutott), addig 1960 végére a tervek szerint közel 10 200 db lesz (100 k. hold közös szántóra 4,2 darab jut). A szarvasmarhaállomány is növekedett. 1960. március 1-én 16 200 db volt (100 k. hold közös szántóra 6,7 db jutott), 1960 végére pedig a tervek szerint 27 000 db lesz (100 k. hold közös szántóra 11,1 darab jut). A baromfi-törzsállomány hatszorosára nőtt, de még mindig csak 3 k. hold szántóra jut egy darab. A terveket az év végére megközelítőleg teljesítik. Az állatállomány továbbfejlesztését és a szükséges takarmány megtermelését 1961-ben is a gazdálkodás, a termelés alapvető kérdéseként kell kezelni. Az állati termékekből történő áruértékesítésben a termelőszövetkezetek lemaradtak az egyéniekkel szemben. Az 1960. év első háromnegyed évében a felvásárolt hízott sertés 33%-át, a szarvasmarha 22%-át adták a tsz-ek. Ebben az évben ez érthető, mivel a közös állományt kellett kialakítani, és így megteremteni a jövő évi árutermelés alapját. A háztáji kocaállomány az állami támogatás révén ebben az évben közel 3000 darabbal növekedett. b) A növénytermesztés egyes ágaiban is javulás tapasztalható. A termelőszövetkezetek átlagtermése búzából 10,1 q (egyéni 7,2 q), rozsból 6,7 q (egyéni 5,6 q), őszi árpából 10,5 q (egyéni 9,2 q), tavaszi árpából 10,1 q (egyéni 9,5 q), zabból 6,6 q (egyéni 5,8 q). Az állami gazdaságok átlagtermései általában 2 qval haladják meg a termelőszövetkezetek átlagterméseit.
