MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1985. március 2-3.

1/22. ő. e. Pártértekezlet. 1-140. • 1985. március 2-3. - [A 17. ő. e. folytatása.] - - Politikai vitakör - dokumentumok. 1-45. [3 db brosúra]

a Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének, az összes állami és társadalmi szervezeteknek magva. A párt — mint a tervezet külön is hangsúlyozza — a népért van és a népet szolgálja. A marxista—leninista tanítással felfegyverzett kommunista párt határozza meg a társadalom fejlődésének fő perspektíváját, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalát, irányítja a szovjet nép hatalmas alkotó tevékenységét, tervszerű, tudományosan megalapozott jelleget ad a kommunizmus győzelméért vívott harcnak. A szovjet társadalom gazdasági rendszerét illetően, a fejlődésnek megfelelően a tervezet új megállapításokkal bővíti a korábbi alkotmányos előírásokat. • Tartalmazza azt az elvi jelentőségű tételt, hogy a szocializmus körülményei között a társadalmi termelés legfontosabb célja: az emberek fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. Az 1936-os alkotmány elfogadása óta hatalmassá fejlődött, méreteiben óriásira nőtt a szovjet gazdaság, így szükségessé vált az alkotmánytervezetben annak rögzítése is, hogy a Szovjetunió gazdasága egységes népgazdasági komplexum, amely magában foglalja a társadalmi termelés, az elosztás és a csere valamennyi láncszemét. Noha már az 1936-os alkotmányban is szerepelt az állami népgazdasági terv, az 1977-es fogalmazásban — az újabb keletű gyakorlatnak megfelelően — ezt szélesebb értelemben tárgyalják: állami népgazdasági és szociális-kulturális fejlesztési tervekről szólnak. • Oj elem annak a gyakorlatnak az alkotmányos tételek közé iktatása, hogy a központi irányítást a vállalatok, egyesülések és más szervezetek gazdasági önállóságával és kezdeményezésével párosítják. Űj, közgazdaságilag és jogilag szabatos megfogalmazás egészíti ki az előző alkotmányból átvett „mindenkitől képességei szerint — mindenkinek munkája szerint" elvet: ezzel összhangban az állam ellenőrzi a munka és a fogyasztás mértékét; az állam együttesen alkalmazza az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket.