MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1985. március 2-3.

1/22. ő. e. Pártértekezlet. 1-140. • 1985. március 2-3. - [A 17. ő. e. folytatása.] - - Politikai vitakör - dokumentumok. 1-45. [3 db brosúra]

cselekményeket nem a Szovjetunió hajtott végre, hanem éppen az Egyesült Államok, amely új fegyverzetrendszerek kifejlesztésének fenyegetésével próbált elfogadhatatlan feltételeket kényszeríteni a Szovjetunióra. S ha a kölcsönösen elfogadható megoldások keresése helyett a washingtoni politika lényege az lesz, hogy „határozottan halad a maga útján" — akkor ez természetesen nem könnyíti meg a megállapodás elérését. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy felesleges volna e számos kérdésre vonatkozó amerikai nézet tisztázása. Miként lehet például összeegyeztetni azt az Egyesült Államok által hangoztatott törekvést, hogy a fegyverzetek gyökeres korlátozását és csökkentését akarják elérni, a hadászati szárnyasrakéták kifejlesztéséről, a neutronbomba létrehozásáról szóló, nemrég született döntésekkel ? Hiszen ez nyilvánvalóan a fegyverkezési verseny úiabb veszélyes fordulójáról szóló döntés. Az Egyesült Államoknak bizonyos irányú cselekedeteiből és más irányú cselekedetek hiányából, egyes kérdésekre vonatkozó kijelentésekből és más kérdésekkel kapcsolatos elhallgatásokból, az a benyomás alakul ki, hogy a folyamatosság kérdése az amerikai politikában még nem oldódott meg. hogy ekörül szemlátomást még harc folyik, hogy az Egyesült Államokban aktivizálódtak azok az erők, amelyek az enyhülést „helyettesíteni"; „másnak" látni szeretnék, olyan folyamatnak, amely több előnyt nyújt az Egyesült Államoknak. Hogy az efféle elképzelések megvalósíthatatlanok, hogy a Szovjetunió nem hajlandó beleegyezni a kapcsolatoknak a maga törvényes érdekeivel éles ellentétben álló alakulásába, sok józanul gondolkodó amerikai megfigyelő számára is nyilvánvaló. Az Egyesült Államokban élénk vita folyik a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi állásának okairól. Többek úgy ítélik meg, hogy nem könnyű boldogulni egy új kormányzattal (az előző elnökök tapasztalatai is erről tanúskodnak), egy idő múlva azonban az Egyesült Államok kormánya esetleg megfontoltabban jár el, reálisabban közelíti meg a nemzetközi kapcsolatok fontos problémáit. Ahogy mondani szokás, majd meglátjuk! Mindez azonban véleményünk szerint nem szolgálhat igazolásul arra, ami jelenleg az Egyesült Államok politikájában történik. Nem szabad elfelejteni, hogy a Carter-kormányzat egészen más körülmények között jutott hatalomra, mint elődei — akkor,