MSZMP Pest Megyei pártértekezleteinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1985. március 2-3.

1/22. ő. e. Pártértekezlet. 1-140. • 1985. március 2-3. - [A 17. ő. e. folytatása.] - - Politikai vitakör - dokumentumok. 1-45. [3 db brosúra]

nes propagandakampányoknak, valamint azoknak a kísérleteknek a közvetlen eredménye, hogy az „emberi jogok védelmének" ürügyén beavatkozzanak a Szovjetunió és más szocialista országok belügyeibe. Az ilyen cselekményeket azzal próbálják igazolni, hogy — úgymond — nincs szó többről, mint a szokásos ideológiai harcról, amely, a Szovjetunió véleménye szerint is, teljesen összeegyeztethető az enyhüléssel, a békés egymás mellett éléssel. Az ideológiai harc azonban eszmék, tények szembeállítása, az ilyen vagy olyan rendszerre jellemző értékekről folyó vita, s ezt nem szabad a bizalmatlanság és az ellenségeskedés tudatos szításává, a valóság meghamisításává, még kevésbé bomlasztó tevékenységgé változtatni. L. I. Brezsnyev a Le Monde című lapnak adott interjújában jogosan hangsúlyozta: nem szabad, hogy ..az ideológiai harc ^lélektani háborúvá^ alakuljon, hogy az államok és a népek belügyeibe való beavatkozás eszközéül használják fel, vagy politikai és katonai konfrontációra vezessen". A szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok időszerű kérdései az Egyesült Államok hibájából nem oldódnak meg. A kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése útjába amerikai részről emelt mesterséges akadályokat nem igyekeznek megszüntetni. Ellenkezőleg, újabb akadályokat emelnek. Általában el lehet mondani, hogy a legutóbbi másfél évben (ebből fél év jut az új amerikai kormányzat működésére) a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatokban az amerikai fél jó néhány új problémát és nehézséget támasztott. Az Egyesült Államokban vannak bizonyos körök, amelyek elégedettek ezzel a helyzettel, képviselőik úgy fogalmaznak, hogy a két ország közti kapcsolatok új szakaszba léptek, amelyet helyesebb volna nem enyhülésnek, hanem „szabályozott versengésnek" nevezni; a „hidegháború" kifejezés is használatossá vált. Ez azonban nem hivatalos szinten történik. A nyilvánosság előtt a legmagasabb beosztású hivatalos személyiségek közül senki sem szólít fel arra, hogy szakítani kell az enyhüléssel (maga a kifejezés, amellyel a múlt évben Ford elnök jobbnak látta szakítani, a politikai szóhasználatban újra törvényerőre emelkedett). Sőt mi több, az amerikai vezetők gyakran beszélnek a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítására és az enyhülés megőrzésére,, az atomháború elhárítására és a fegyverkezési verseny megszüntetésére irányuló törekvésekről. Az ilyesféle fogadkozá-