MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1969. február 18.

Napirend: - 1. Jelentés a megye kulturális helyzetéről és a további fejlesztésekről. - - Jelentés. 10–21.

Megyénkben 172 főhivatású népművelő dolgozik. Politikai, szakmai és általános műveltsége többségüknek megfelelő. Az államigazgatásban és művelődési otthonoknál függetlenített 90 népművelő közül 18 azoknak a szána, akik öt éve, vagy annál régebben* és 47-an két évnél rövidebb ideje dolgoznak a területen. A káderek stabilizálását gátolja a bérfeszültség, más értelmiségi dolgozókkal szembeni hátrányos erkölcsi és anyagi megkülönböztetés, /pl. nem kaphat kedvezményes lakásépítési kölcsönt nem vehet igénybe kedvezményes étkezést stb/. Egyetemet, tanítóképzőt végzett, az életbe mfcst induló fiatalok hamar elkedvetlenednek és inkább más területre mennek. Jelentős a tiszteletdijasok:" és a társadalmi munkások száma, A szakszervezetekben közel 800 kulturaktiva tevékenykedik,akLk nek nagy része fizikai munkás* Községekben főleg a pedagógusok vállalkoznak e munkára. A fővárostól távolabb eső, zártabb településeken a kulturális élet " lelke a pedagógus. A különböző foglalkozású értelmiségiek főként az ismeretterjesztő munkában vessek részt. A ná^AüVelő munka jelentős mértékben kiszélesedett a tömegkommunikációs eszközök elterjedésével;1964-68 között a TV készülék tulajdonosok száma megkétszereződött /jelenleg loo ezer/ és rádióval gyakorlatilag minden család rendelkezik A tömegkommunikációs eszközök jelentős tömegekhez juttatják el a kőszerű ismereteket, hatással van a rendezvények látogatottságának alakulására is. A közvetlen emberi kapcsolatokon alapuló szóbeli ismeretterjesztést azonban nem helyettesitik, hanem a módszerek tökéletesítésére, korszerűsítésére ösztönöznek. Az ismeretterjesztő előadások száma 1964-68 között 4.566-ról

; 5.500ra , a hallgatók száma 215.847 főről, 262.320 -ra emelkedett. Az utóbbi években az egyedi ismeretterjesztő előadások helyett az akadémiai és a tanfolyam rendszer került előtérbe. A munkásakadémiák száma 1964-68 között 32-ről, 67-re, a mezőgazdasági akadémiák száma 38-ról, 91-re emelkedett. Az ismeretterjesztés korszerűsödését bizonyítják továbbá a komplex előadások, előadássorozatok terjedése, az üzemlátogatással egybekötött előadások.