MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1962. január 2.
Napirend: - 2. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem pb-titkárának jelentése az egyetem rektoráról. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 8–37.
Ezen a megbeszélésen kaptam olyan feladatokat a minisztérium felé, hogy kapjon az egyetem uj autóbuszt, mert a jelenlegiek közül 2 rossz, másrészt tegyek intézkedéseket a gépkocsi állomány felújítására. Kapott feladatokat a gazdasági osztályvezetője és a gépkocsi előadó is. Később hallottam, hogy Verbényi ott akarja hagyni az egyetemet, erre azt válaszoltam, hogy ha akar elmenni, hát menjen. Ez mehetett ki. A beszélgetés során csak azt mondtam néki, hogy ha nem tudja jobban ellátni a munkáját, akkor hagyja i^t az egyetemet. Azóta javult a munkája, november 7.-én pénzjutalmat kapott felettes gazdasági igazgatója javaslatára, A rektori tanácsülésen voltak, akik ellene voltak, végeredményben jutalomban részesült. Lázár Vilmossal kapcsolatban; ő a továbbképző intézet igazgatója volt ? nem teljesítette kötelességét, nem jart el a rektori tanács ülésére betegségére hivatkozva. Később megtudtam, hogy nem betegség miatt maradt távol, hanem órákat üldögélt a kávéházban, stb. Megmondtam néki a véleményem, kértem változtasson munkáján, magatartásán. Ennek eredméqye az lett, hogy/Lázár Vilmos - felhasználta összeköttetéseit és bizonyos szakmai kérdések is indokolták / leválasztották tőlünk az intézetet, Bpestre telepitették. Ehhez tartozik, hogy a minisztérium nem beszélte meg velünk az intézet 3e válasz irtásának kérdését nem beszélte meg velünk, viszont később kaptam utasitást arra vonatkozóan, hogy tegyek javaslatot: az intézet milyen uj szervezetben dolgozzon tovább. Kerdezem: hogyan tegyek javaslatot, amikor nem ismerem a& minisztérium elgondolásait? Kekem volt komoly javaslatom, hogy ugy kell megjavitani az intézet munkáját, hogy | vezetőt kell cserélni. Az lett a vége, hogy elterjedt a minisztériumban, hogy a rektor megbirálta és azért került el az intézet is vezető is. Ez az ember ugy ment el tőlünk, hogy még csak el sem köszönt, Cserotei dékán: szeretem és becsülöm, tudtommal soha nem sértettem meg. Lehet, hogy a 1961, márciusi levelem vette sértőnek, de szerintem abban hibára hivtam fel a figyelmét, azt sem sértő s zándékkal. /idézi szósz érint a levelet, mely a levelező hallgatókkal, ill. azok ügyeivel való pontosabb foglalkozást tartalmazza/. A dékáhhelyetteseket sem sértettem meg legjobb tudomásom szerint. Néha tényleg hangosabb vagyok a kelletnél, de legjobb tudomásom szerint nem mondtam olyant, amellyel megsértettem volna valakit, még Márton Gézát sem. ®udni kell, hogy Márton Géza Virágh e, legjobb barátja, de ha valami problémába volt velem Mártonnak, nyugodtan megmondhatta volna. Márton egyebként jutalomban részesült a minisztérium részéről anélkül, hogy mi javaslatot készítettünk volna. Egyébként a minisztérium több alkalommal jutalmazott embereket, anélkül, hogy kikérte volna véleményünket. Ilyenek aztán elterjednek és azt mondják, hogy a rektor akadályozza az emberek jutalmazását. Előfordult, hogy a gékánt és a két helyettesét egyszerre küldték ki külföldi tanulmányutra ? anélkül, hogy tőlem megkerdezték volna az FM. részéről: tudom-e nélkülözni mindhármukat. Ha közben intézkedni kellett igen nagy nehézséget jelentett. Egyébként a gyakorlatban teljes bizalommal vagyok a kar vezetését illetően, semmiben nem döntök ugy,hogy a kar vezetőinek véleményét ki ne kérjem. Nincs igaza Virágh elvtársnak abban sem, hogy az intézetesitést nem beszéltem meg a Kar-al. Dokumentum van ró^a, hogy tudott róla a Kar, az 1960-61, oktatását tárgyaltuk, a jelentésben benne van:az intézetesitést hogyan kivánjuk megoldani. Megvitattuk, mindenki egyetértett, határozat született /ismerteti/. Ezt az egyetem tanácsülésén tárgyaltuk meg, melyen résztvesznek a gékánok és helyettesek is.