MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1961. december 4.
Napirend [A 6. napirendi pontot nem tárgyalták.]: - 4. Határozati javaslat a termelőszövetkezetek 1962. évi jövedelemelosztásának szabályozásáról. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 28–36.
Részkérdésekben néhány konkrét dolog felmerült: kertészeti dologban az ellentmondás vitája volt, egyéb vita nem merült fel, Kukoricánál: véleményem szerint van ahhoz erőnk, hogy a termés csökkenése nélkül szüntessük meg a részes művelést. Hasonló a helyzet a burgonyánál és a kapások közül a részesmüvelés megszüntetését illetően tovább nem kell menni. Gabona betakaritás: Itt még magammal sem tudtam megegyezni, már mondtam az elején, hogy nem tudom,^mennyi gépet fogunk kapni. Az aratással kapcsolatban: ebben az évben a kenyérgabona 59 %-át takarítottuk be géppel kedvező körülmények között. Előfordulhat különböző okoknál fogva, hogy az 1962-es évben még lo %-al többet fogunk géppel aratni, még igy is marad kb. Joooo kh. a tsz-ek-nél kézi aratasra. Gondolkodva a dolgon, véleményem, hogy korlátozott mértékben fenn kell tartani a loo-12o-13o kfe. holdankénti fix összeget az aratásért, abban az esetben is egyetértek vele - ahogy Matusek elvtárs mondta, hogyha tsz. tagok végzik el akkor is. Csépléssel kapcsolatban: szerintem fenn kell tartani az 1961-es évre szóló 5-5»5 %-os részesedést a megfelelő premizálással. Nagyon határozottan fel kell hivni a járások figyelmét, hogy minden szabadosság megengedése nélkül tartassák be a 61-es módszert. Ipaz, hogy learattunk, ugy, hogy szinte észre sem vettük, de már beszeltünk róla, hogy Nagykátán 78 ^g. elúszott. Helyesen meg kell találni a határvonalat, amikor a gyakorlati kivitelezés van napirenden, hogy ne is vesszei el gabona, de ne is osszunk ki többet a részesbetakaritásért, amint ahogy az feltétlen szükséges. Horváth elvtárs összefoglalója: A vita eldöntötte, hogy mi legyen. A következőkre hivom fel a figyelmet: Abból kell kiindulni, hogy ebben az étfben a munka viszonylag jó minőségben lett elvégezve, de nem maradéktalanul és nem mindig időben. Ahol az emberek okoskodtak, ott nem lett elvégezve. Pl. a ráckevei járás egyik községében 3oo kh. kukorica 1-2 táblában nem lett megkapálva egyszer sem. Nem lett kiosztva, nem volt premizálva, nem lett megkapálva. Mit mutat ez a tapasztalat: először azért harcoltak ellene, mert azt mondták^ hogy kiosztani a tagoknak a földet annyit jelent, mint a kisgazdasaghoz való visszatérés. Most már ugy néz ki, hogy kicsit bennünket is túlhaladtak, ahol és ahogy lehetett az anyagi érdekeltséget alkalmazták - kenyérgabonánál csak a letakarításnal lehetett. Nekünk azon is kell törni a fejünket, hogy jól bevált módszereket nem kell változtatni, hanem bizonyos értelemben kiséélesiteni. Jó lenne, ha a VB, abban állástfoglalna, hogy azokban a tsz-ek-ben, ahol eddig semmiféle részesedést nem vezettek be, nem-e lenne jó javasolni a nádudvari módszert az általunk módosítottnak rnegfelelően. Ez esetleg emelné a termés mennyiségét. A kukorica mennyiségének többsége kapálásra szorul /gépek hiánya miatt/, több kapálásra, tehát a termést növelni csak kézi munkával nem tudjuk. Nem-e lenne helyes itt továbbmenni és azt mondani, hogy csinálják nádudvari alapon. Legyen a következő szöveg, ha az elvtársak nem értenek egyet vele, szóljanak:
