MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. december 19.
Napirend: - 2. Jelentés a fegyelmi úton elbocsátott, javító-nevelő munkára ítélt és büntetésből szabadult személyek helyzetéről. - - Jelentés. 29–37.
III. A fegyelmi utján e}.bocsájtott dolgozók helyzetének tanulmányozását és társadalmi jelentőségének értékelését nagyban akadályo za, hogy a hivatalok, illetve vállalatok fegyelmi határozatairól nincs kötelező adatszolgáltatás. Jórészt egyes vállalatok és intézmények tájékoztató adataira épül fel jelentésünk kiindulási alapja. Nemcsak gazdasági téren, de még a szakszervezetek vonalán sem tartják nyilván a fegyelmi "büntetések alkalmazását. Tanulmányozásunk e fontos kérdés teljes elhanyagolását veti fel. Jelentésünk e része az SZMT által végzett tanulmányok alapján készült. A vizsgálat során az volt megállapítható, hogy a gazdasági szervek vezetői nem differenciálnak megfelelően a rendelkezésükre álló fegyelmi bvntetések nemei között, hanem az esetek nagy többségében elsősorban a dolgozóknak a vállalattól való eltanácsolását, illetve a legsúlyosabb fegyelmi büntetést az elbocsájtást alkalmazzák. 154- fegyelmileg elbocsájtott dolgozó helyzete került tanulmá\ nyozásra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fegyelmi utján elbocsájtott személyek igen gyakran nagyon súlyos helyzetbe kerül nek. Sokszor hónapokig képtelenek ismét elhelyezkedni, amit nagyban' az idéz elő, hogy a fegyelmi elbocsájtás ténye bekerül a dolgozó munkakönyvébe és miután ebből az okmányból rögtön meg állapitható, hogy fegyelmi uton lett elbocsájtva, különböző ürügyekkel kitérnek alkalmazásuk elől. v „ Ezt a helyzetet sulyosbbitja, hogy egyes területeken igen helytelen gyakorlat alakult ki, igy pl. Vácon az egész város területén nem vesznek fel olyan dolgozót, akit bármelyik munkahelyről fegyelmi uton bocsájtottak el. Amint a fentiekből látszik a fegyelmi elbocsájtásnak a munkakönyvbe való bejegyzése önmagában is súlyos következményekkel. jár. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a fegyelmi büntetések so