MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. június 6.

Napirend: - 1. Jelentés a Pest Megyei Párt-végrehajtóbizottság irányító munkájáról. - - Jelentés. 46–68.

8 - v** _ aDACh-J 6> f * C" 1,/A VB biztositani igyekezett, hogy a megye szövetkezetiévé vált területen legalább annyi értéket termeljenek, mint amennyit azelőtt az egyénileg dolgozó parasztok. Ezért a Végrehajtó Bizottság az eredeti vetésszerkezet fentartásáért, különösen pedig a kukorica vetés területének fentartásáért, illetve a termelt kukorica mennyiség megtartásáért küzdött. Ehhez a termelőszövetkezeti földek minden ioo khján 376 q-a kukoricát kellene termelni. Másik fontos feladatnak az állat-sürüség megóvását tűzte ki a Végrehajtó Bizottság, S kidolgozta, hogy a termelőszövetkezeteknek loo kh-ra esően hány q-a szarvasmarha, sertés és baromfi hust kell termelniök. Az állatállomány kialakításának feltétele volt - részben a behozásra kerülő állatok, másrészt az újonnan beszerzett állatok elhelyezése, A VB tehát nagy erőfeszítéseket tett a közös állatállomány elhelyezésére szolgáló istállók és ólak építésére„ Az egyszerű építkezések alkalmazására, s az építkezéseknél a paraszti munkaerő felhasználására, 0 2,/A Végrehajtó Bizottság törekedett az operatív munka-stílus meghonosítására a termelőszövetkezetek vezetésében, A pártVégrehajtó Bizottság azt követelte a termelőszövetkezetékkel foglalkozó valamennyi párt, állami, társadalmi szervtől - s ebben igyekezett példát is mutatni, - hogy mélyen hatoljanak be a termelőszövetkezetek életébe, ismerjék megazok.legfontosabb politikai, és különösen gazdasági problémáit, Ezt elősegítendő a VB a már ismert számokon, mutatókon kívül kidolgozta a tsz-ekre vonatkozó legfontosabb gazdasági normákat. Pl, az 1 holdról lehozandó minimális bruttó jövedelem, az 1 tagra eső jövedelem, az 1 tag által termelt termelési értékre stb. vonatkozó mutatókat, A VB nagy t

gondot fordított a termelőszövetkezetek termelési és pénzügyi terveinek elkészítésére, 3*/A VB felismerte, hogy a termelőszövetkezetek legégetőbb problémája a növényápolás megszervezése, és a növényápoláshoz szükséges élő munkaerő biztosítása. Ezért a szervezés első percétől kezdve igen erőteljesen szorgalmazta az eredményességi munkaegység bevezetését, hogy a tagok és a munkában résztvevők necsak a megművelt terület nagysága után