MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1959. december 28.
Napirend: - 2. Különfélék. - - Jelentés. 28–32.
nek el. Az épittetők ugyanis zömében csak év végén tudják meg, hogy az elkövetkezendő évben beruházási összeg felett rendelkeznek-e, vagy sem. Emiatt a tervdokumentációkat csak késve tudják megrendelni, amelyet azután a tervező irodák rendkivüli késedelemmel szállítanak le, • Ezek miatt vállalataink az» építkezést időben megkezdeni, a szükséges anyagokat pedig megrendelni nem képesek. Ezen tényezők kiküszöbölése nagyobb tervszerűséget igényel, az épittetők részéről, a megyei- és országos szervek részéről egyaránt. • Az Építési Osztály és a kivitelező vállalatok munkájának szervezettebbé tételével az 1960. évben e területen lényeges eredményeket kívánunk elérni. A vállalatok munkával való ellátásában meglévő szervezetlenség, kapkodás, sok baj forrása és ezért elsősorban az épittetők a felelősek, Többek között ez idézi elő a hiányos műszaki előkészítést és azt, hogy egyidőben sok helyen folyik a munka, . Ezért fordult elő ez évben, hogy zavar volt a vasbetongerenda, a faanyagok és a cement ellátásban. Ez pedig a munka termelékenységére és a gazdaságosságra hatott ki kedvezőtlenül, A hét közvetlenül irányított megyei vállalat összesen 5 használható tehergépkocsival, 5 személygépkocsival, 1 traktorral és 7 motorkerékpárral rendelkezik, amelyekkel a 2oo-25o munkahely anyagellátását képtelenség biztosítani és a személygépjármüvek sem elégségesek a munkákat vezető műszakiak és ellenőrök munkájának jó elvégzéséhez, Sokszor az Építésügyi Minisztérium -mint szakirányitó szerv- intézkedései zavarják a munkát. Pl, a váci autóbuszmegálló építését az ÉM. a Salgótarjáni Építőipari Vállalatnak adta ki- vagy a pilis T szentkereszti iskola építését Tatabányai Vállalattal végezteti, a megyei vállalatot pedig Kartalra küldte, A Pestmegyei Építőipari Vállalat felvonult a váci FORTE gyárba és elvégzett 0,8 milliós munkát, majd hozzáfogott ugyanott 1 milliós munka elvégzéséhez. Az ÉM. levonultatta a megyei és felvonultatta a salgótarjáni vállalatot, ami mindkét helyen tetemes költségtöbbletet eredményezett, elsősorban felvonulási és szállítási költségekben. Hogy ez milyen nagy összegeket tesz ki, arra jellemző, hogy 1959* első három negyedévében idegen fuvarköltségre a 7 megyei vállalat több mint 3 millió forintot fordított. A szervezetlenség másik oka,' hogy a tanácsi apparátus és a vállalatok műszaki emberekkel való ellátottsága nem kielégítő sem létszómban, sem minőségben. Mig a minisztériumi iparban minden loo munkásra 3,5 közép, vagy főiskolával rendelkező műszaki dolgozó esik, addigi; a tanácsi iparban csupán 2. Ma már indokolatlannak tartjuk a tanacsi és a minisztériumi iparban dolgozók•közötti mintegy ló %-os bérdifferenciát is. Természetes dolog, hogy pl 0 ugyanolyan műszaki munkakör betöltése esetén a mérnökök és technikusok inkább a nagyobb fizetésű minisztériumi iparban helyezkednek el, mint a tanácsnál, ahol 2-3oo forinttal kevesebbet keresnek. Ugyanez a helyzet a munkásoknál is, A jó szakmunkások a minisztériumi vállalatnál helyezkednek o'l, igy a tanácsi építőipar szakmunkás