MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1959. január 5.

Napirend: - 3. Jelentés a helyi ipar helyzetéről. - - Jelentés. 31–41.

tőséghez a vállalatok szervezési hiányossága és nem mogfölelő irányítás, az ellenőrzés hiányossága, és egyes helyokon a vezetőkádorek alacsony szakmai színvonala. Csak a nem tervezett veszteség ez év három negyedévében másfél millió Ft-ot tesz ki 4 vállalatnál. Vannak olyan kislétszámu vállalataik, melyek eleve a jelenlegi szervezeti forma mellett nem is lehetnek rentábilisak. Pl, a Gödöllői Járási Épületkarbantartó Vállalat, ahol 43 fizikai dolgozóra 16.nem termelő dolgozó jut. Mint a fenti példa is.mutatja, nemcsak itt, de más vállalatoknál is von olyan jelenség, hogy igen kedvezőtlenül alakul a fizikai, valamint a műszaki és adminisztratív dolgozók aránya. Miután ezeket lényegesen csökkenteni nem lehet, a fizikai létszámemelést volna szükséges biztosítani, A vállalatok fizikai munkás összetétele sem kielégítő, mert jórészt betanított munkásokkal dolgoznak, igen kevés az épitőipari szakmunkás. Ennek a körülménynek legfőbb oka az, hogy a tanácsi épitőipar lényegesen rosszabb munkakörülményeket tud biztosítani, mint a Minisztérium felügyelete alá tartozó nagyvállalatok, vagy a munkások lakóhelyén dolgoztató kisiparosok. Kiknek mindjobban megélénkülő tevékenysége a nagyobb keresetet biztosító lehetőségei elvonja a munkaerőket. Külön fel kell figyelnünk, hogy a tanácsi épitőipari vállalatoknál a dolgozók rendkivül mostoha szociális körülményeikre. A fenti körülmények is közrejátszanak abban, hogy a tanácsi vállalatok messze nem tudják kielégíteni a helyileg jelentkező építési igényeket, de elsősorban szerepet itt az játszik, hogy nem is szívesen vállalnak un. kis-munkákat, mert az a jelenlegi munkaszervozettség folytán norn kifizetődő. Ilyet csak akkor vállalnak, ha nagyobb munkák a már emiitett okoknál fogva évközben nem kerülnek megvalósitásra és ilyenkor kapkodva, legkülönbözőbb területen vállalnak össze mindent, ami.jön, ami azután azt is eredményezi, hogy előfordult olyan eset is, hogy egy-egy munkahelyre 1,8 munkás jutott. Nincs biztosítva a vállalatoknál a műszaki fejlesztés, mort 1959-os évre az épitőipar össz beruházása 18o,ooo Ft.,ez az összeg véleményünk szerint a fönnálló szociális beruházások igényét sem képes fedezni.