MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1957. július 29.

Napirend: - 2. Jelentés a bíróság munkájáról Pest megyében. - - Jelentés. 29–34.

Nehezíti munkánkat az egyes ügyekben az a körülmény, hogy a bjrr.k látják, hogv a tanuk jóval töboet tudnak, nint anit elmondanak, hogy noha meg funkcionáriusok esetleg rendőrök is oly benyomást ' költenek az emberben nintha a politikai bűnösöket menteni akarnák.. Itt kell nár megemlítenem azt is,hogy ülnökeink egy jelentős része akik kinn "dolgoznak az üzemekben, valahogy másként ért'kelik a nult ellenforrad:lni cselekményeiben résztvevő dolgozó személyét és felelőségét, nint ahogy ni ezt eddig a hivitalos álláspontunk megfelelően tettük. Ez a körülnény késztet arra, hogy a konkrét problémaként fo

1 ns^en, de ezt parancsolja a saiát lelkiismeretem is, hogv véleményem szerint a politikai büncseleknényekben való részvétel miatt sok o'

1 van dolgozó kerül elén, akik bűncselekményt követtek ugyan el, ós akiket éppen ezért meg is kell büntetni, de kérdés, hogy oam1 closogitjük-e a konszolidációt. Ezen kételyein igazolásául jelentésemhez csatolom az I. alatti mellékletet. Nehezíti a nunkánkat az is, hogy az ü.ayek előkészítése, nint ahogy ezt nár náshol is .enlitetten a tavalyinál sokkal rosszabb, és azt eredményezi, hogy nem egyszer esetleg ártatlanokat zaklatunk, kisebb bűnösöket hónapokig tartunk bizonytalanságban, a nagyobbak podia csak hosszabb idő eltelte után kapiák megemelté büntetésüket. Ezekből a nyomozati munkákból olyan ketely is tánad bennünk, hogy va'ijan hol vannak a szellemi irányítók, a felbujtók az igazi bűnösök, akiknek megbüntetésével egyetértene az egész nép. Ezen problémáim alátámasztására csatol

r- a II.-es mellékletet. Problémát jelent és ugyancsak veszélyt hordoz magában az a törekvés is, mely az ügyészség részéről egyes személyek cselekményeinek túlzó minősítésében jelentkezik. A túlzó minősítés nem vezethet igazságos eredményre, de azt is eredményezi, hogy egyrészt leiáratja a komoly társadalmi veszélyességü cselekményeknek a terheltek, de a dolgozók részéről való helyes értékelését, másrészt hogv a büntetés kiszabási gyakorlatban komolyabb ügyekben is előbb-utóbb liberalizmusra vezet, mint aho.^y ez bekövetkezett a mult években az ember élete elleni cselekmenyekkel kapcsolatos büntetés kiszabási gyakorlatban. Ennek alátámasztására a III. alatt csatolok mellékletet. Által ános észrevétel, bár ez a sorok között már kifejezést nyert, hogy véleményem szerint nem teljesen helyes a terheltek kiválasztása, több megtévedt ember kerül elénk mint szellemi irányító, vagy osztályellenség, az előkészítés nem vizsgálja a cselekmények motívumait, indokait és nem garantálja sem az események'teljes megértését, sem a vezetők büntetőjogi felelőségre vonását. I. II. melleklet. A tárgyaláson a vádat képviselő ügyészek szerepéről is kell negatívumot mondani. Egyrészt nem egyszer nincsenek felkészülve az ügyben es ígv a vedelem legalábbis a hallgatóság előtt, de sokszor az ülnökökből is álló büntetőtanács előtt is korlátlan ur, másrészt érzi az ember az ügyészség felszólalásaiban, hogy nem egyszer utasításból es nem meggyőződésből beszélnek. Ez a bíró bizonytalanságának eloszlatasat nem segíti elő.