Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
223. с Földváry István a Cserháti körzet szeniora208 és Lukáts István monori lelkész nyilatkozata Monor, 1787. július 3. Krehuth György hévízgyörki tanítót levizsgáztatták, hogy alkalmas-e a nyilvános imák vezetésére, és prédikációk olvasására. A tanítót tudása és életvitele alapján alkalmasnak találták a feladatra. E tényt igazolják a levél írói a szuperintendens által rájuk ruházott hatalomnál fogva. A megadott jog csak addig él, amíg a tanítói feladatokat is ellátja. Más lelkészi feladatokat nem szabad ellátnia. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 223. d Csabay László jelentése Kerepes, 1787. augusztus 27. A megyehatóság 4070. sz. határozata döntött a hévízgyörki református közösség július 21-én kelt kérelméről. Eszerint meg kell vizsgálnia a panaszosok állításának igazságtartamát, és kérnie kell a bagi plébános válaszát. A megye még 1772-ben támogatta a helyi, fából épült harangláb kő toronnyal történő újjáépítését. A szentelésen Mágocsy Mihály akkori főszolgabíró és Setéth József ülnök is részt vett. 1776 decembere körül Zsiger plébános a harangot a toronyból levetette. A mostani kérelmezők akkor békésen viselkedtek, uradalmi és megyei tisztviselő az eseménynél nem volt jelen. Ettől kezdve a harangot közösen használják. Most azonban a harang törött állapotában a templom környékén található. A harangot egykor megmérték és 60 font súlyúnak találták. A plébános annak árát felajánlotta a reformátusoknak, de ők inkább a közös haranghasználatot kérték. A jelenlegi plébános nem rendelkezik semmilyen írásos dokumentummal a harang elvételéről. A váci konzisztórium tájékoztatását várja az ügyben, amelynek továbbítását megígérte. A kiszállás napjától (augusztus 17.) azonban nem jelentett semmit. A helyi földesurak, valamint a helyi, tótgyörki, domonyi, rédei, ecsedi és jászberényi lakosok is megerősítik, hogy a hévízgyörkiek hosszú ideig templommal, lelkésszel és iskolával rendelkeztek. Ezektől 1763-ban utolsó lelkészük, Peleskey Péter halála után fosztották meg őket. A földesúr új lelkipásztor kinevezését már nem engedte. Erről Száraz Márton (korábban említik, hogy hetven év körüli volt katona) tett tanúságot. Száraz megerősítette, hogy ő négy lelkészt is jól ismert, két Berényi, egy Bicskey és a Peleskey nevűt. A 80 éves Konay János nyolc lelkészt nevezett meg (Poroszlay, szeniora (senior, lat.): esperese (A senior jelentése a hazai protestáns egyházakban: esperes). 296
