Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)

Dokumentumok

nem javított vagy újraöntött haranggal kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy az nem volt az övék. Ezt követően a plébános csatolta a mezőváros elöljáróságának álláspontját tartalmazó dokumentumot, és a hivatalban lévő érsek neheztelő írását. A plébános elküldte az állásfoglalását. Kiderült, hogy az esetleges harangelvétel körülményeiről semmit nem tudni, az kizárólag szóbeszéden alapul. Ezért a plébános javasolta, hogy a reformátusok kérelmüket tereljék jogi útra.

A reformátusok ezzel szemben azt hangoztatták, hogy a harangok sorsát 1778-ban tisztázták, ezért ezt nem lehet bíróság elé utalni. A türelmi rendelet szerint amúgy is a megyei hatóság feladata a hasonló viták eldöntése.

A reformátusoknak ítélt két harangot nem lehet a kérelmezőknek átadni, felsőbb szerv jóváhagyó végzésének megérkezéséig.

Hátlapi feljegyzés: A korábbi főszolgabíró jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy a két kisebb kérdéses harang valamikor a református közösségé volt, így azok értékét a katolikusok fizessék ki készpénzben a reformátusoknak. Az eljárás végrehajtásáért Margalich főszolgabíró a felelős.

Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin-német.

215. h

Festetich Antal főjegyző feljegyzése h. n., 1788. január 12.

Margalich főszolgabíró mellékelt jelentése szerint az óbudai harangokat felsőbb hatóság döntéséig nem lehet a reformátusoknak visszaszolgáltatni. A korábbi szolgabíró jelentése azonban egyértelműen tisztázta, hogy a két kisebb, most vitatott harangot egykor a reformátusoktól vették el. Ezek árát a katolikus közösségnek készpénzben kell megtérítenie a reformátusoknak. A döntést Margalich főszolgabíró hajtsa végre.

Egykorú másolat, pecsét nélkül, német.

215. i

Óbuda bírája és tanácsa az eljáró bizottságnak d. n.

A városi tanács vizsgálatot tartott a reformátusok kérelmével kapcsolatban a harangok tárgyában, de ugyanarra az eredményre jutott, mint a Friebeisz Antal-féle vizsgálat, miszerint a szóbeszéd úgy tartja, a harangokat egykor a reformátusoktól vették el, de semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy ez mikor, ki által és miként történt.

270