Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
Melléklet (3. sz. alatt): Friebeisz Antal főszolgabíró és Setéth Farkas alszolgabíró jelentése az óbudai református templom felújításáról Pest, 1778. március 30. A Helytartótanács 1777. november 1-jén rendelt el vizsgálatot 4313. sz. alatt az óbudai református templom felújításával kapcsolatban. A munkálatot a kérelmezők előzetes királyi engedély nélkül, az uradalmi tiszttartó tudtával kezdték meg. A helytartótanácsi rendelet értelmében a jelentéstevők 1778. február 24-én személyesen látogattak el Óbudára. A templom felújítás előtti állapotát ábrázoló rajzot az előző jelentéshez már csatolták. A templom alapterülete a 13 négyzetölt sem érte el. A plébános kimutatása alapján a településen 32 házban 140 hitvallásra alkalmas (ti. felnőtt) és 64 nem alkalmas (ti. gyermek) él. A szokásos módon számítva egy négyzetöl befogadóképességét 10 fővel, az épületben egyidejűleg legfeljebb 130 személy tartózkodhat. És ekkor még nem vettük számításba az ott tartózkodó katonákat, alkalmanként kijáró pesti és budai polgárokat és vásári látogatókat, szolgákat stb. A templom tehát szűkös befogadóképességű. A befogadóképesség a mostani felújítást követően is csupán 139 főre emelkedik. A jelenlegi templomot szilárd anyagokból az előző században építették, mivel a Zichy család, a város egykori földesura a korábbi imaházat, amely egy régi katolikus templom helyén állt, elvette. Erről a korábbi, 1777. november 19-i jelentésben más részletesebb tájékoztatást küldtek. Az óbudai szőlőhegyen álló szőlő egy részét a korábbi templom fenntartására jelölték ki. A kérelmezők kifejtik végül, hogy a katolikusokkal közös haranghasználattal éltek. A plébános úr is tanúsítja, hogy temetéskor a két kisebb harangot mérsékelt díj ellenében húzzák meg. A két kisebb harangot ugyanis koruk miatt újraöntötték, azok eredetileg a református közösségé voltak. Ezt jó néhány idősebb katolikus is elismerte a bizottság előtt. Az említett imaházat tehát a közösség csereként kapta, de erről hivatalos csereiratot felmutatni nem tud. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 215. d 215. e Stipsich Ferenc óbudai plébános a főszolgabírónak Óbuda, 1787. december 5. A plébánia 1736. évi vizitációs jegyzőkönyve szerint akkoriban a templom négy megáldott haranggal rendelkezett. Az 1756-ban a jelenlegi érsek mint pozsonyi prépost által elvégzett vizitáció jegyzőkönyve szerint a tornyokban öt megszentelt, valamint a tanító gondozásában egy óratoronyban, megszentelésre váró hatodik harang helyezkedik el. A harangokról az alábbi olvasható még: A harmadik három mázsát nyom, 268
