Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
Laczkovich György főszolgabíró jelentése a 2183/1786. sz. határozattal kapcsolatban176 Pest, 1787. január 5. A főszolgabíró kiszállt Keresztúr faluba, ahova beidézte a csabai plébánost, hogy megkérdezze, miért tiltotta meg a harang használatát. A plébános megerősítette, hogy a harang használatával kapcsolatban már 1769-ben vagy 1770-ben is volt egy tisztviselői vizsgálat. Akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyobb harangot a közösség költségén vették a település benépesülésekor, a kisebbet az evangélikusok csináltatták. A plébános azt állította, hogy a temetések idején nem akadályozta a harangozást, kizárólag az alkalmatlan időben történő haranghúzást tiltotta meg, nehogy a cinkotai templomba érkezők azt hihessék, hogy a katolikus szertartás Keresztúron történik. A katolikus plébános javasolta továbbá, hogy az evangélikusok és katolikusok külön harangot használjanak, amelyért a katolikusok pénzbeli megváltást fizetnének. A különböző felekezetűek a kisebb harang megváltásában állapodtak meg, illetve a katolikusok Pesten vagy Budán készíttethetnek maguk számára egy, a kisebbel megegyező harangot. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. Jelzet: MNL PML IV. 2. 13. kútfő 2585/1788. 209. Az üllői reformátusok kérelme Pest, 1788. április 24. Laczkovich György másodalispán a Helytartótanácsnak. Az üllői reformátusok azzal a kérelemmel érkeztek be a megyeházára, hogy engedélyt nyerjenek egy saját iskolamester tartására, építhessenek egy iskolát az elpusztult templom köveiből, ahol a mindennapi imáikat is megtarthatják, valamint egy harang beszerzésére kérnek engedélyt. A kirendelt szolgabíró a helyzet megvizsgálása után megpróbálta rábeszélni a reformátusokat, hogy a katolikusokkal közös iskolába járassák gyermekeiket, mivel ők már rendelkeznek egy megfelelően levizsgáztatott tanítóval. A reformátusok azonban ragaszkodnak a saját iskolához és oktatóhoz. Az oktató fizetéséhez és az építkezéshez szükséges anyagi alapokat összegyűjtötték, a község a hadiadót befizette, ezért nem látszik jogellenesnek a kérésben foglaltak engedélyezése, mivel az 1786. január 24-én 208. e 176 Az ügyiratdarab eredeti lajstromszáma: 152/1787. 256
