Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Dokumentumok
is folyamodtak, hogy a temetések alkalmával éneklés helyett a gyászoló háznál az elhunyt tiszteletére verseket mondhassanak. Hátlapi feljegyzés: A szolgabíró folytasson vizsgálatot, a plébánostól kérjen állás- foglalást. Egykorú másolat, pecsét nélkül, magyar. 89. b Veres István alszolgabíró és Bicskey Sándor esküdt jelentése Veresegyháza, 1785. július 2. A vizsgálatot folytatók jelentése szerint a reformátusok megerősítették, hogy mindennapi imáikat az üres községházán végzik el, halottaikat ének és a korábban szokásos versmondások nélkül temetik el. A vizsgálatot folytatók Szadáról Veresegyházára mentek Sághy András plébánoshoz, akinek joghatósága alatt áll leányegyházként a település, s aki az üggyel kapcsolatban az A jelű nyilatkozatot tette. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 89. c Melléklet (A betűjel alatt): Sághy András nyilatkozata Veresegyház, 1785. július 2. A plébános arról értesült, hogy a halottakat énekléssel temetik el, hétköznapokon a községházán egyszer, vasárnapokon kétszer találkoznak és ott könyörgések mellett prédikációkat is tartanak, amiket Galambos István olvas fel. A bírákat a plébános maga elé idézte, kérdőre vonta őket, hogy az uralkodói rendeleteket miért szegik meg. Ők azt válaszolták, hogy a megyétől kaptak erre engedélyt, de annak bemutatását megtagadták. Ezért őket minden hasonló tevékenységtől eltiltotta. Egykorú másolat, pecsét nélkül, latin. 89. d A szadaiak kérvénye Szada, 1785. május 18. A református közösség azzal a kérelemmel fordul a megyéhez, hogy imaház és lelkész hiányában mindennapi imáikat a községben levő, megyei kezelésben álló házban végezhessék. Azért is folyamodtak, hogy a temetések alkalmával a gyászoló háznál az elhunyt tiszteletére verseket mondhassanak. 146
