Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Bevezető
A protestáns földesurak ugyancsak hiába kísérelték meg segíteni jobbágyaik vallásgyakorlatát, ezt is több alkalommal tiltották részükre. Ez történt az osztrák örökösödési háborúban kiválóan helytálló Beleznay Miklós tábornokkal 1761-ben és Dedinszky Józseffel 1767-ben. A több évtizednyi adminisztratív akadályoztatást követően, II. József türelmi rendeleté nyomán tömegével érkeztek a templomok felújítására, újak építésére vonatkozó kérelmek, majd a további rendeletek hatására a harangok visszaszolgáltatását szorgalmazó beadványok. A türelmi rendeletben foglalt feltételek meglétét vizsgáló bizottságokba eleinte a protestáns felet hivatalból nem képviselték, az csak a II. József uralkodásának utolsó éveiben lesz jellemző. II. József ugyan lényegesen szabadabb vallásgyakorlatot engedélyezett alattvalóinak, mint két elődje, azonban az állami akarat érvényesítésétől nem tekintett el. Ennek egyik példája, hogy nemcsak a protestáns, de a katolikus egyházkormányzati kérdésekbe is rendszeresen beavatkozott. Előbbiek esetében az anya- és leányegyházak kialakítása, utóbbi esetben az elhagyott kápolnák lerombolására vonatkozó igény a szembeötlő. A türelmi rendelet szigorú feltételeket támasztott a protestáns közösségek templomépítése elé mind a lakosság létszámát, mind az anyagi áldozatvállalást tekintve. A megyei tisztviselők összeírták a településeken érintett református vagy evangélikus gazdák névsorát és az általuk felajánlott összegeket. Ezért a közölt források kiegészítik a II. József idején végzett első hazai „népszámlálás” adatait felekezeti hovatartozásra vonatkozó információkkal. A népszámlálás kizárólag a zsidó és keresztény népesség számarányát tisztázta. A dokumentumok bepillantást engednek a települések belső életébe, a protestáns-katolikus egymás mellett élés mindennapjaiba. Sőt szép példáit látni a különböző társadalmi rétegek egymásra találására. Nem egy esetben a protestáns lakosok által a templomuk javára összegyűjtött összegeket a földesurak nagyvonalú adományai egészítették ki. A kötet használatát néhány praktikus adattal kívánjuk segíteni. Egyrészt egy kisebb fogalomtárat helyezünk el a kötet végén függelékben, amely a leggyakoribb, ma már nem használt kifejezések értelmét tisztázza. A források a 18. század második felében bevett mértékegységeket és fizetőeszközöket használják, amelyek metrikus megfelelőit szintén függelék tartalmazza. 12
