Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.2. Főispán (1655-1949)

Ferenc József a szabadságharc leverése után azonnal bevezette a kerületi közigazgatás rendszerét, ezzel a főispáni jogkör Szentiványi Vincére szállt, aki a közigazgatás ellátásához szükséges személyek kinevezéséről gondoskodott, valamint a hosszabb távú átalakításhoz szükséges felméréseket, többek között a megyei települések etnikai összeírását végeztette el.73

A kerületi főispáni hivatal elnevezése 1853-tól Budai Helytartósági Osztályra változott, de a felügyeleti jogkör változatlan maradt. E hivatal végezte a hazai hivatalos lapok szerkesztését 1856-tól.74 Itt felügyelték a közbiztonsági, a vallás- és oktatásügyi, a bánya és iparügyi, a kereskedelmi, építésügyi és földművelési hatósági tevékenységet.75

A megye élére 1860-ban kinevezett Károlyi István helyettes főispánnak feladatköre a tisztújítás felügyeletére szorítkozott, valamint elvárták tőle, hogy a választott tisztviselőket a központi rendeletek végrehajtására bírja.76

Az abszolutizmus utolsó éveiben a hatósági munka felügyeletét Кару Ede látta el főispáni helytartó címmel, akinek az adóbeszedésre, a napi közigazgatásra és a törvénykezésre kellett kiemelt gondot fordítania.11

A kiegyezést követően a kormány joggal igényelte a törvényhatóságok felett gyakorolt felügyelet hatékonyságának növelését, ezért volt szüksége arra, hogy az önkormányzati szervek mellett rendelkezzék egy megbízható,78 és kellő jogosítványokkal felruházott, közvetítő szerepet vállaló csúcshivatalnokkal is.

Az 1870. évi XLII. te. 52. §-a a vármegyék és törvényhatósági jogú városok élére főispánokat helyezett, akiket a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezett ki, illetve mozdított el. A főispánt már az 1870. évi XLII., és különösen az 1886. évi XXL te. a törvényhatóság feletti felügyeleti jog széleskörű gyakorlásával ruházta fel, aki így szükségszerűen vált a központi kormányzatnak a korábbinál „sokkal fontosabb, behatóbb és úgyszólván döntő” jelentőségű bizalmi figurájává.79 A főispán felettese a belügyminiszter volt, azonban bizalmasabb ügyekben (pl. sajtóra vonatkozókban) közvetlenül akár még a miniszterelnökkel is felvehette a kapcsolatot. Pest vármegye főispánja 1876 és 1944 között Kecskemét törvényhatósági jogú város főispáni tisztét is betöltötte.

Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy az 1886. évi XXI. te. 61. §-a felhatalmazta a belügyminisztert arra, hogy a szükség esetén főispáni titkárokat rendeljen a főispánok mellé. Pest vármegyében ezt az állást általában be is töltötték.

A főispáni hatáskör rendkívül széles volt:

1. Ellenőrizte a törvényhatósági önkormányzatot,

2. Számonkérő széket tartott;

3. Évente legalább egyszer vizsgálat tárgyává tette a törvényhatósági tisztség- viselők tevékenységét.

4. Szabadon betekinthetett az alispánhoz érkezett beadványok anyagába.

5. Elnökölte a kijelölő-választmányt, a törvényhatósági közgyűlést, valamint annak választmányait.

6. Gyakorolta a levéltárnok, a csendbiztos, a segéd-, és kezelőszemélyzet kinevezési jogkörét is.

7. A főispánt a közigazgatási bizottságok elnöke lett az 1876. évi VI. törvénycikk alapján.

8. Felfüggeszthette a törvényhatóság kötelességeit elmulasztó tisztviselőit. 80

98