Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.2. Főispán (1655-1949)
Zichy Ferenc a Helytartótanács elnökeként vajmi kevés időt tudott szentelni a helyhatóság közügyeinek. Muslay Gábor másodalispán 1783. november 5-i halála miatt tisztújító közgyűlést hívott össze 1784. február 9-ére. A tisztújítás igencsak aktuális kérdést jelentett, mivel arra legutoljára 1772-ben került sor. II. József Zichy Ferencet a többi főispán és adminisztrátor társához hasonlóan 1785. március 1-jei dátummal felmentette hivatalából.56 II. József rendkívül elégedetien volt a megyék élén álló főispánokkal, mivel azok hivataluktól távol, sokszor Bécsben múlatták az időt, akár a nép- számlálás politikai válsággal terhes hónapjaiban is.57 A Pest megyei adatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy egyrészt a megyei tanácskozások száma folyamatosan emelkedett, másrészt az utolsó vizsgált időszakban a főispáni adminisztrátor jóval aktívabbá vált a megyei közéletben. Ez utóbbi jelenség alighanem arra vezethető vissza, hogy 1784- ben a Helytartótanács székhelye átköltözött Pozsonyból Budára, amely Zichy Ferenc jelenlétét állandósította az ország régi-új fővárosában. A közigazgatási reform nem átgondoladanul került bevezetésre, az egy tudatos uralkodói döntés következménye. A szakirodalom hajlik arra, hogy a német nyelvrendeletet követő megyei tiltakozások és a népszámlálás nehézkes végrehajtására vezesse vissza a fordulatot.58 Szántay Antal azonban kimutatta, hogy a kép ennél árnyaltabb. II. József a közigazgatási változtatásokat összbirodalmi szinten vezette be. Ezek során a bécsi udvar a helyi hagyományokat igyekezett felszámolni mindenütt. A folyamat első állomása Lombardiában érhető tetten.59 Magyarországon a kinevezett tíz kerületi biztos a székhelye szerinti megyére kapott tényleges főispáni kinevezést, a többi törvényhatóság esetében pedig adminisztrátori feladatkört.60 A Pesti kerület biztosa és a megye főispánja Majláth József lett.61 1785 márciusában az alkancellár felvetette Pest és Esztergom megyék problémáját, amelyek esetében törvény határozza meg a főispánt az esztergomi érsek és a nádor személyében. II. József az alkotmányossági aggályt lényegtelennek tartotta, mivel Esztergom megye esetében perdöntő volt a tény, hogy már Mária Terézia alatt elhatározták, hogy főpapok ne legyenek főispánok, a nádori méltóság tekintélyén pedig érvelése szerint semmit nem emelt főispánság.62 A kerületi főispánok hatáskörét a korábbinál jóval szélesre szabta az uralkodó. Az kiterjedt az adó behajtására, a katonai kvártélyok felosztására, az összeírások elvégzésére, a vallásügy rendezésére, az iskolaügy fejlesztésére, az úrbéri kérdések eldöntésére, a lótenyésztés, a kereskedelem, az ország betelepítésének előmozdítására, a cigányügy szabályozására, a vízkárok elleni védelemre, hajózásra stb. A büntetőtörvénykezés területén egy részében királynak fenntartott jogot gyakoroltak, ugyanis felségsértés, hűdenség és béketörés kivételével minden bűnügyre kegyelmi jogkört kaptak. Módosíthatták vagy jóváhagyhatták a bírósági ítéleteket, ha az elítéltek nem nemesek voltak. Az alispán kivételével minden megyei tisztviselőt letehettek, és helyettük újakat nevezhettek ki. A főispánok rendelkezhettek a katonaság felett is. A király nevében elfogathattak mindenkit. A főispánok joghatósága alól a szabad királyi városok és kiváltságolt kerületek sem élveztek kivételt. A hadbiztosi munkát is irányítaniuk kellett.63 94 Л s^emkö^ti oldalon: Л megye magyar köriratos ámenről s^óló adománylevél (1836)
