Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

III. Pest megye hivatali (1009-2016) - III.2. Főispán (1655-1949)

A főispánok Balassa Imre 1656. április 20-i beiktatása óta éltek az alispán- jelölés jogával. Jelöltjeik nevét, ha nem küldtek közvetlen képviselőt maguk helyett, akkor levélben hozták a nemesség tudomására. Az egyedüli kivétel talán Nádasdy Ferenc volt, aki alatt a tisztikart nem váltották le.

A megye a nádor-főispán segítségét mint a király felé irányuló közvetítőt vette igénybe azzal a céllal, hogy elérje adóterhei mérséklését. Esterházy Pál ugyanakkor nem habozott familiárisi szolgálatokat kérni a megye első emberétől.

A főispánok 18. század hosszú békekorszakában a korábbi évtizedek gyakorlata szerint irányították a megyét, s elsősorban annak tisztújításait. Pálffy Miklós 1715-ben Kollonich Zsigmond váci püspököt, 1725-ben Révay Mihály bárót, 1728-ban pedig Csáky Zsigmondot jelölte ki a tisztújítás levezető elnökének. 1730-ban ismét Révayt jelölte a tisztségre.47 Lotharingiai Ferenc helytartó ugyancsak eseti megbízottakon keresztül felügyelte a tisztviselők választását.48

A főispán feladatellátásában Pálffy János nádorrá választásával következett be érdemi változtatás. Az agg zászlósúr ugyanis Grassalkovich Antal bárót kinevezte Pest megye főispáni adminisztrátorává.49 Az adminisztrátori szék ettől kezdve néhány rövidebb időszaktól eltekintve 1848-ig betöltött maradt. Ezt indokolta többek között az a körülmény, hogy Mária Terézia 1752-ben hivatali utasítást adott ki főispánjai részére.

Pest megye első, Wesselényi Ferenc nádorfőispán által készíttetett pecsétjének lenyomata

90